Ha valamit egyszer elfogadott az emberi értelem - akár mert régtől fogva igaznak ismerte el, akár mert örömét lelte benne -, később mindent úgy rendez, hogy ezt alátámassza és összhangba hozza vele. És jóllehet seregestül jelentkeznek ellentétes értelmû tények, ezeket figyelmen kívül hagyja, semmibe veszi vagy kivételekké nyilvánítja, úgy állítja félre őket az útból, a legnagyobb károkkal és veszedelmekkel sem törődve, csak azért, hogy kezdetben felállított tételeinek tekintélyén csorba ne essék.

Kapcsolódó idézetek

1. Az embernek pedig különböző ismerettárgyai szerint különféle ismeretei vannak, ugyanis azt mondjuk, hogy annak megfelelően, hogy az észelveket megismeri, értelmességgel rendelkezik, annak megfelelően, hogy a következményeket megismeri, tudással, annak megfelelően, hogy a legmagasabb rendû okot megismeri, bölcsességgel, és annak megfelelően, hogy felismeri, mi cselekedhető meg, tanáccsal vagy okossággal. Aquinói Szent Tamás
2. Az ember érlelje meg és fontolja meg a szándékát, mielőtt tettre váltaná. Ha már mindent a legalaposabban átgondolt, vegye fontolóra az emberi megismerés elégtelenségét, minek következtében még mindig kialakulhatnak oly körülmények, melyeket lehetetlen előre látni és kikutatni, miáltal az egész számítás dugába dőlhet. Arthur Schopenhauer
3. A titkok tevékenységre késztetik az emberi értelmet. (...) Az értelem mégis olyan furcsán alakul, hogy gyakran kielégíti a kész gondolat, az igazság látszata, még ha az nem is szilárd, ha számtalan kétség és következetlenség szakadéka tátong is benne.
4. Az értelem iszonyatosan hosszú ideig csak tévedéseket termett, néhány ilyen tévedés hasznosnak és fajfenntartónak bizonyult: aki ezeket elfogadta vagy örökölte, nagyobb sikerrel harcolt önmagáért és utódaiért. Az állandóan továbböröklődő és végül csaknem az emberi faj alapvető javaivá vált téves hittételek például a következők: hogy léteznek huzamos ideig tartó dolgok, hogy vannak azonos dolgok, hogy léteznek dolgok, anyagok, testek, hogy valamely dolog az, aminek látszik, hogy akaratunk szabad, hogy ami nekem jó, az önmagában szintén jó. Az ilyen tételek tagadói, a kételkedő emberek csak nagyon későn léptek föl - csak nagyon későn lépett föl az igazság, mint a megismerés legerőtlenebb formája. Friedrich Nietzsche
5. Ha az ember életében egyszer csak minden összeomlik, (...) kell valami, ami egyszerû és kiszámítható, amibe bele lehet kapaszkodni. És ha az ember történetesen nem talál mást e célra, mint a szemhéja mögött egészségesen, jól szervezetten lüktető vérnek és az októberi napfény utolsó sugarainak váltakozását - nos, akkor elfogadja és szépen meg is köszöni. Mert ha nem talál még ilyen fogódzót sem, ha nem akad rá valamire, ami legalább ilyen elemi szinten ésszerû és megmagyarázható, akkor új világrendjének idegenszerûsége előbb-utóbb az őrületbe kergeti. Stephen King
6. Az emberi elme (...) fontos kérdésekben ragaszkodik az álláspontjához, még akkor is, ha az ellentmondó tények kiszúrják a szemét. Boldogkői Zsolt
7. Az emberi értelem meglepő dolgokra képes - kicselezi, becsapja magát, és visszavonul, hogy ne mondjon csődöt egy olyan helyzetben, amely számára logikailag nem felfogható. Natascha Kampusch
8. Ha valaki feltételezi, hogy egy állítás igaz, és egyúttal szeretné is, hogy igaz legyen, akkor különösen figyel azokra a dolgokra és megjegyzésekre, amik megerősítik őt vélt igazában, és jobban is emlékszik ezekre a dolgokra, illetve eseményekre, míg azt, ami ellentmond elméletének, gyakran hagyja, hogy elmenjen a füle mellett, vagy könnyen elfelejti.
9. Amit megértünk, az már egyszerû. Aztán valaki hozzávesz az eddigi ismeretekhez egy újonnan megismert jelenséget, és ezzel a dolgok bonyolulttá válnak. Majd, ha valaki beilleszti a rendszerbe az új jelenséget, minden ismét egyszerûvé válik. Teller Ede
10. Az ember megél valamit, és át se gondolja. Később eszébe jut, sokszor alkalmatlan pillanatokban értetlenül, indokolatlanul, s akkor egy ideig elkínlódik az emlékekkel. Van úgy, hogy meg is érti, megfejti az értelmét. Bor Ambrus