Az emberi test oly sérülékeny, olyan könnyû megsemmisíteni, mindössze víz és vegyi anyagok alkotják, alig bonyolultabb egy partra vetett, a fövenyen aszalódó medúzánál.

Kapcsolódó idézetek

1. Olyan könnyû meghalni. Bár az emberi szervezet a teremtés egyik legjobban tervezett mechanizmusa, elég egy kis ólomlövedék, ami bizonyos sebességgel becsapódik, itt-ott roncsol egy kicsit, és kész. Paulo Coelho
2. Az emberi test egy tökéletesen mûködő, élő szervezet, és az esetek elsöprő többségében meggyógyítja magát. Ebben mi csupán segíteni tudunk, a gyógyulást gyorsíthatjuk.
3. Az emberi elmét olyan könnyû összetörni, mint a tojáshéjat.
4. Az emberiség olyan, mint egyetlen egysejtû élőlény, melyet valamiféle veszedelmes ragasztóanyag tart ösze. Frank Herbert
5. A dolgok egyszerûek, csak az emberi észjárás bonyolult.
6. Az ember, mérhetetlen gőgjében és hiúságában, hajlandó elhinni, hogy a világ törvényei ellen is élhet, megmásíthatja azokat és büntetlenül lázadhat ellenök. Mintha a vízcsepp ezt mondaná: "Én más vagyok, mint a tenger." Vagy a szikra: "Rajtam nem fog a tûz." De az ember semmi más, mint egyszerû alkatrésze a világnak. (...) A kő, a fém is tovább él, mint az ember. Ezért mindaz, amit testünkön át jelentünk a világban, jelentéktelen. Csak a lelkünk erősebb és maradandóbb, mint a kő és a fém - ezért soha nem szabad másképpen látnunk magunkat, mint lelkünk térfogataiban. Az erő, mely a romlandó testi szövetben kifejezi magát, nemcsak alkatrésze, hanem értelme a világnak. Ez az erő az emberi lélek. Minden más, amit a világban jelentünk és mutatunk, nevetséges és szánalmas. Márai Sándor
7. Az emberek sebezhetők, mert könnyen megsérülnek. Becca Fitzpatrick
8. Az emberi faj és civilizáció talán sérülékenyebb, mint maga az élet. Ám mi is ugyanazon alapelv szerint élünk: alkalmazkodunk. Tanulunk. Csapásokat szenvedünk el, de leporoljuk magunkat, és talpra állunk. Marcus Rosenlund
9. Az emberek olyan egyszerû lények, könnyen kiismerhetők, megszokod őket, és aztán már nem tudnak meglepetést okozni. Mindenki valami egészen egyértelmûre vágyik. Valami egészen mindennapos dologra. Emberi kapcsolatra és a hús érintésére, időnként egy csipetnyi hatalomra, de nem túl sokra, nehogy véletlenül felelősséggel járjon. Felelősségre senki se vágyik. Jasmin B. Frelih
10. Mi az ember? Testét illetve gyönge, törékeny holmi, nem kell hozzá barátságtalan szélfúvás, elég egy kis nyári szellő, és máris összeomlik. Természete éppoly védtelen és ingatag, mint egész lénye, gyakran segítségre is szorul. Lelke azonban magas helyről származik - a fenséges gondolkodás titkos birodalmából; míg testével a földön él, természetével énjét ápolgatja, gondolatai a legtitkosabbak, hiszen a születésüknél egyedül ő bábáskodik, senki más. Lucius Annaeus Seneca