Az embert nem lehet hatalommal felruházni. Megrohasztja, belülről rohasztja meg. Meddig folytathattam volna anélkül, hogy a gőg belém költözzön? Gyanítom, hogy máris megkezdte a munkáját. Azokban a pillanatokban, mikor széles néptömegekhez beszéltem... vajon nem kezdtem-e úgy gondolni, hogy én beszélek, én üzenek nekik, én tudom, hogy mit kell vagy nem kell cselekedniük, s hogy én már nemcsak Isten hírnöke vagyok, hanem Isten szószólója? Érti hát? Előléptetve, felmagasztalva, ember az emberek fölött!

Kapcsolódó idézetek

1. - Az Úrba vetem a hitem. Nem emberekbe. (...) - De Isten az embereken keresztül hat. Amy Harmon
2. Istenben nem hiszek, nekem egy ilyen hatalmas, rettenetes nagy úr ne parancsolgasson, mikor annyit nem tud, vagy nem akar megtenni, hogy aki nyomorult, az ne legyen az, arról már nem is beszélve, hogy mennyi betegség van a világon, az isten meg sehol. És akkor még én menjek majd imádkozni a mennyországba, dicsérjem az urat. De minek kell őt dicsérni? Dicsértem én itt a földön eleget, egyebet se kellett csinálni, csak dicsérni mindig valakit. Ha meg a pokolba kerülök, amire nagyobb az esélyem, akkor meg elégek majd a gyehennán, de minek? Mi végre? Miért kell gyötörni valakit az idők végezetéig, kinek telik ebbe öröme? Istennek? Na, ezért mondom, hogy nem szabad sokáig rágódni a dolgokon, mert előbb-utóbb sûrûsödni, csomósodni kezdenek a dolgok, aztán ott köt ki az ember, hogy lassan begolyózik. Tar Sándor
3. Nem tehetek semmit azért, hogy mások is higgyenek. Nem tehetek másokat szabaddá. A szabadság nem az enyém, hogy tetszés szerint rendelkezzek vele. Nem az én tulajdonom. A szabadság választható dolog, amely ott lakozik minden ember szívében és lelkében. Hatalmamban áll, hogy válasszak szabadság és rabság között. Választanom kell!
4. Az erő hatalmas. Az életből árad, ezért nagy, körülvesz valamennyiőnket, összeköt és megvilágosít minket, nem az izmaidban, magadban, magad körül kell érezned az erőt!
5. Szükségünk van valakire, egy fölöttünk álló erőre, ami eligazítja és rendben tartja a dolgainkat. Valakire, aki mellettünk áll, ha már mindenki elhagyott. A természeti erők túlságosan hatalmasak a földi halandók számára. Erre mi kitalálunk magunknak egy hatalmat, amelyhez fordulhatunk, ha szükségünk van rá. Én nem teszek különbséget hit és babona között. Úgy látom, a kettő egy és ugyanaz. Az egyikben szabad hinni, a másikban nem. Mert ha megteszed, máglyára küldenek téves tanaidért. Mégis be kell vallanom, hogy én is Istenhez fohászkodom, ha bajba kerülök. Én is úgy teszek, mint a megtévedt lelkek, akik a halálos ágyukon hirtelen megtérnek, hogy legalább megmaradjon számukra valami. Csakhogy az én hitem nem tart sokáig. Amint biztonságban érzem magam, ismét gúnyolni kezdem az eget. Hát ilyen ingatag a viszonyom a mi Urunkhoz. Margit Sandemo
6. Íme, lássátok, emberek: valaki mindent elszeret, amit a szívem megszeret. Valaki mindent elszólít, amit a szavam megszólít. Igényt mindenre tarthatok, berzenghetek, lázonghatok, de semmit meg nem tarthatok!
7. Én nem mozgok én húsommal, Teremtőnek húsa mozgat, Én nem forgok én erőmmel, Alkotóm ereje forgat, Én nem szólok ennen számmal, Szólok Isten szája által...
8. Istennek megvannak az eszközei és a módja, hogy dolgozzon az emberek szívében és nem tudjuk, hogy az egyes emberek milyen közel állnak hozzá. De cselekedeteiken keresztül felismerhetjük, vajon a rendelkezésére állnak-e vagy sem. Az életmódunk az, amely kinyilvánítja, hogy az Övé vagyunk. Nincs jogunk elítélni, ítélkezni, olyan szavakat mondani, amelyek sebezhetnek... Kik vagyunk mi, hogy elítéljünk másokat?
9. Az emberek különbözőképpen viselkednek, amikor dühösek. Van, aki beharapja az ajkát, elvörösödik, talán még ökölbe is szorítja a kezét, de nem szól egy szót sem, hanem haragját visszafojtja. Mások szabad folyást engednek mérgüknek, kiabálnak, vagdalkoznak, és már azzal sem törődnek, ha igazságtalanok a másikkal szemben. Pedig nem volna szabad igazságtalanságra igazságtalansággal válaszolnunk. (...) Függetlenül attól, hogy ki milyen képet alkot rólam, hogyan szidalmaz, vagy éppen túlzottan dicsér, én az vagyok, aki vagyok, és ezen senki a világon nem tud változtatni, csak én magam!
10. Az igazán nagy változások a történelemben mindig észrevétlenül mentek végbe (és a változás útjában álló súlyos akadályok láttán ma ez az egyetlen, amiben bízhatunk). Előbb a próféták és apostolok szavai által, akiket esetleg megköveznek vagy kigúnyolnak képtelen nézeteikért. Azután az emberek szívében. Később a kisebb-nagyobb közösségek mindennapjaiban. Az elnyomó rendszereket nem szokás megdönteni. Ha fegyveres erőszak végez velük, bukásukat rendszerint még szörnyûbb elnyomás követi. A jövő nem ezekből a véres rögtönzésekből születik, hanem a szabadság kicsiny körei kezdenek tágulni, míg végül összeérnek.