Az emlékezet teszi, amit tenni szokott: hihető részletekkel tölti ki a hézagokat, miközben a többi a sötétben forog, mint egy fekete gyapjúfonallal megrakott orsó.

Kapcsolódó idézetek

1. Az emlékek megszépítik a múltat.
2. Az idő összekuszálja az emlékek fonalait és kénye-kedve szerint gombolyítja őket. Liviu Rebreanu
3. A kép: a fény emléke, melyet az árnyék őriz. Rabindranath Tagore
4. Eltértem a tárgytól: így jár, akinek sok emléke van. Giovannino Guareschi
5. Az emlékezet olyan, mint egy regény, a regények olyanok, mint az emlékezet. Murakami Haruki
6. Emlékezetünk tünékeny és szelektív, azt őrzi meg, ami neki tetszik. Nem azt mondom, hogy csak a jót és kellemest. Az álomhoz hasonlóan az események csuszamlós áramlatából kiragad bizonyos részleteket - időnként apró, látszólag jelentéktelen részleteket -, elraktározza valahol mélyen, majd egy adott pillanatban felszínre hozza őket. Akárcsak az álom, az emlékezet is valamilyen értelemmel igyekszik átitatni az eseményeket. Aharon Appelfeld
7. A nosztalgia, mint mindig, kitörölte a rossz emlékeket, és megszépítette a jókat. Gabriel García Márquez
8. Az emlék többnyire emlékezetem egyik távoli sarkában honol. Mint messzi felhő. De időről időre a kis felhő megnő, és beborítja az egész eget.
9. Az emlékeink olyanok, mint az öreg fa gyökerei: mélyre nyúlnak és mindig táplálékot nyújtanak.
10. Emlékezni annyit tesz, mint szétnézni, újra meg újra, szüntelen csodálkozással. Linn Ullmann