Linn Ullmann

Az emlékek összekötnek családokat, országokat, nemzeteket, férjeket és feleségeket, szülőket és gyerekeket. Az emlékek az életünk történetei. De mik vagyunk ezen történetek nélkül?

A memóriánk nem olyan, mint egy kamera, ami a hitelesen rögzít mindent. Általában emlékezünk valami apróságra, de nagyon sok mindenre egyáltalán nem. Majd eszünkbe jut egy másik kis dolog, és a két emlék között húzunk egy vonalat, és már van is egy sztorink. Így mûködik a memóriánk, és szerintem ezért van, hogy családok és országok is vitákba bonyolódnak azon, hogy valójában mi történt a múltban. Az emlékezet olyan, mint egy nagyszerû író, történeteket kreál, és nem tudjuk, hol végződnek a tények és hol kezdődik a mese.

A memóriánk sem kronologikusan mûködik. Minden egyes résznek megvan a maga hangja és nézőpontja, visszatükrözik és visszhangozzák egymást és ütköznek is egymással.

A némafilmek eltûnésével egy teljes nyelv elveszett.

Az első szúnyogcsípés még jólesik, frissen, rózsaszínûén ütközik ki a bőrünkön, és azt kiáltja: vakarj meg, vakarj meg! De az már nem kellemes, amikor a szúnyogcsípések elszaporodnak, a bőrünk fájni kezd, a csípések már nem kiabálnak, és a vakarózástól nem tudunk aludni.

A tervezgetési fázis igazi boldogság, ekkor még minden lehetséges, minden eldöntendő, de semmi nincs véglegesen leszögezve. Egy terv valóságosabb, mint a remény, itt az idő játszik fontos szerepet.

Az ember megkapja, amire vágyik, de nem úgy, ahogy gondolta.

Azt hiszem, én tulajdonképpen egész életemben gyászoltam a szüleimet. Úgy változtak a szemem láttára, ahogy a gyerekeim változnak, és még most sem tudom biztosan, hogy ki is voltam számukra én. Meggyászolhatok-e olyanokat, akik még élnek?

Az elszállt szavakat nem lehet elfogni.

A test fő alkotóeleme a víz, a szív fő alkotóeleme a harag. Az indulat, amiből görcsbe rándul az állkapocs, amitől megcsikordulnak az összecsapódó őrlőfogak, és ami állandó rettentő helyzetbe sodorja az embert.

Megöregedni kemény munka. Felkelni kemény munka. Kemény munka megmosakodni, felöltözni, kimenni a friss levegőre, másokkal találkozni. Senki nem beszél arról, hogy ez micsoda munka.

Az életnek vannak elviselhetetlen oldalai, és az öregedéssel együtt odalesz az elviselhetetlen dolgok egy része - vagyis amit elviselhetetlennek neveztünk -, elsüllyed, mint valami nedves rongy, alámerül és feloldódik, és az ember egyfajta módon megszabadul sok mindentől, ami korábban kínozta.

A megöregedés egy nehéz, fáradságos, örömtelen munka, amely nagyon sok erőt igényel.

Hiszek Istenben, szívvel-lélekkel, de nem várom el, hogy megértsem az Õ akaratát.

A jó eső tudja, mikor essen.

Kívánom neked, hogy örökké vágyakozz és remélj, mert vágyak nélkül nem élhetünk.

Nehéz az aggodalmat szétosztani, egyenletesen elosztani napokra, hónapokra, évekre. Semmi nem egyenletes.

Egy anya ne legyen a lánya barátnője, ne bizalmaskodjon vele, egy anyának jusson eszébe, hogy kettőjük közül ki az anya és ki a lánya, ki a felnőtt és ki a gyerek.

A férfi alkot, a nő ihlet.

A tartós szerelem egyik feltétele az, hogy a gyakorlati ügyek rendben legyenek. Nem szabad alábecsülni a gyakorlati ügyek jelentőségét.