Az én életem egy kis csónak, amit egy tomboló vihar bántalmazott.

Kapcsolódó idézetek

1. Az életünk és minden cselekedetünk (...) csónak, a tenger pedig az univerzum. Néha csendes, és a barátunknak tûnik, aki örömet és megnyugvást hoz. És néha... néha viharos, és felboríthatja a csónakot, összetörve és elnyelve minket. Azt jelenti, hogy aprók vagyunk, és a hullámait nem tudjuk meglovagolni, sem pedig uralni. Néha csak abban bízhatunk, hogy a vihar kegyes lesz hozzánk.
2. Az életünk nem más, mint a vízen imbolygó csónak bizonytalanságának harmóniája.
3. Az ember megy a sodrással és a változó világ hullámai úgy dobálják az élet piciny csónakját, ahogy az meg van írva. John Cure
4. Az emberek néha az általuk cipelt teherről beszélnek. Nos, az én életem egy tehervonat.
5. Megpróbálom összeszedni a széthullott életem darabkáit, és eszkábálni belőle valamit, amit még kiadnak a szilánkok. Lehet, hogy csorba lesz, lehet, hogy szánalmas, de az enyém.
6. Életem vitorlása a tenger habzó hullámain hánykolódik, én pedig próbálom egyensúlyba hozni a hajót: az életemért küzdök.
7. Személyiségünket tapasztalataink fûszerezik, az enyémbe pedig alig egy csipetnyit szórt az élet. Lakatos Levente
8. Az élet olyan, mint a viharos tenger, melyben csak dolgozik az ember. S ha egyszer céljára talál, csónakját felborítja a halál.
9. Életem olyan kicsinyes, hogy viszketek tőle, mint egy túl szûk gyapjúpulóvertől. Gayle Forman
10. A múltam - mint egy törött tükör, kirakós játék - megsebez, miközben próbálom összeilleszteni szétszórt darabjait.