Az én szememben minden palota a hivalkodás oktalan, ízléstelen, szörnyû megtestesülése. Ha felidézem magamban Versailles-t, a Kremlt, Potsdamot, a Buckingham Palace-t és a többi hasonló mauzóleumot, történelmi érdekességük ellenére is az az érzésem, hogy pusztán az emberi nagyképûség emlékmûvei.

Kapcsolódó idézetek

1. Hová levétek, nagy álmaim ti mind? Vissza-visszatekintek reátok, mint e néma paloták hosszú sorára, a múltnak e fenséges halottaira, melyek elevenedni nem fognak többé soha; de elhagyatva, fakulva, pusztulva is gazdagabbak színekben, hangulatban, az eszmény tündöklésében, mint a mai világ rideg pompája. Lebilincselnek bûvarázzsal, mert feledtetni képesek ezt a mai életet, mely nem egyéb, mint mindenkinek mindenki ellen folyó keserves harca, tele lázas kapkodással, harc a nyomorult szükségért, nemtelenért, nincsen hangulat, nincsen mód. Asbóth János
2. Furcsa ez az egész, nem?! Minél híresebb a palotám, annál inkább hasonlít egy börtönre.
3. Minden, minden elmúlt! Semmi jele annak a volt világnak, egyetlen szívdobbanás sem maradt akkori érzéseimből. Mintha kísértet volnék, amely visszatér kiégett, romos kastélyába, dús fejedelem korában maga építette, tündöklőn fölékesített palotájába, amelyet haldoklásában is reménnyel telve hagyott szeretett fiára. Johann Wolfgang von Goethe
4. Kívánalom? Csodálat? (...) Ez mind mulandó, romlandó maszlag. Ráadásul mind csak a hiánnyal, a veszteséggel teljesedhetnek ki igazán, mert vannak dolgok ebben a világban, amelyek annál szebbek, minél fájdalmasabbak.
5. A szállodák emlékezetes helyek. Érdekes, de annál jobban emlékszünk rájuk, minél rosszabbak. John D. Barrow
6. Igen, láttam Párizst is; mindegyikből kapott valamit; káosz az, sûrû rengeteg, ahol minden egyes ember csak az élvezetét keresi, s ahol senki se találja, legalábbis én így láttam. Voltaire
7. A hatalmas épületek tereiben mindig érződik valamilyen formában a fasizmus és a monumentalitásra törekvő hatalom arroganciája. Azáltal, hogy összetöpörítik az embert.
8. Gyûlölöm a turistákat, a világ legvisszataszítóbb állatfajának tartom őket, mindent lelegelnek, amire ráírják: "látványosság". Kártékony idióták, akikkel elhitették, hogy ha híres épületek és mûalkotások előtt leszelfizik magukat, és a fotókat kipakolják a fészbukra, akkor megszûnnek söpredéknek lenni. Cserna-Szabó András
9. Az irodalom, de egyáltalán a mûvészetek élvezete és gyakorlása mindig is az úgynevezett idézőjeles arisztokrácia kiváltsága volt. Tudom, ezért most sokan felháborodnak, de az a véleményem, hogy egyébként nem is való mindenkinek.
10. Minden lakás olyan, akár a mókuskerék, toporgunk önismétlő rácsain, miközben így elénk táruló távlatai szédítően beláthatatlanok. Fehér Renátó