Minden lakás olyan, akár a mókuskerék, toporgunk önismétlő rácsain, miközben így elénk táruló távlatai szédítően beláthatatlanok.

Kapcsolódó idézetek

1. Nem tudok választani csendes otthon és zajos otthontalanság között. Mindig menni és mindig maradni kell. Így aztán sehová nem jutunk, miközben mindenhol megfordulunk. Gerlóczy Márton
2. Kívülről tudjuk egymás gesztusait, de fogalmunk sincs, mi zajlik bennük. Mintha az emberek házak lennének, tágas szobákkal, de kicsi ablakokkal. Becky Albertalli
3. Amint megfogalmazunk valamit, már körül is határoltuk. És minden kerítés szûk. A felbukkanó eldönthetetlen problémák kibújnak alóla. Péter Rózsa
4. Mindannyiunkban van sötétség.
5. Mindannyian lángra lobbant házakban élünk és nincs tûzoltó, aki segíthetne. Nincs kiút, csak a földszinti ablak, amin kibámulhatunk, amíg a ház leég, a fejünk fölött körbecsalt önmagunkkal együtt, bezárva, egyedül. Tennessee Williams
6. A félelemnek mindenhol ugyanolyan a struktúrája.
7. Az élet olyan, mint a labirintus, amelyben nem akarjuk megtalálni a kijáratot. Roger von Oech
8. Mindig azon az ajtón kopogtatunk, ami nem nekünk akar kinyílni, mindig az előtt az ajtó előtt ácsorgunk, amihez elfelejtettük a bekívánkozó szavakat. Kőrösi Zoltán
9. Minden ember olyan, mint egy négyszobás lakás. Ha nem megyünk be minden szobába mindennap, akár csak kiszellőztetni, nem lehetünk teljes emberek.
10. Az éveket már gyerekként is méretes rekeszeknek láttam. Egymástól elválasztva, szinte átjárhatatlanul. Voltak szûkebb szobák, de nagyobb termek is. A hónapok eltolással rendeződnek egész évvé, lépcsőzetesen múlnak. És ez az osztott rendszer olyan emeletes házzá magasodik végül, ahonnan egyszer csak nem lesz feljebb (...). Kizavarnak minden évből. Hartay Csaba