Az idő a legnagyobb harcos mind közül. A felismerhetetlenségig megváltoztat, már ha nem pusztít el. Az idő mindent lerombol. Hátunkat a hideg ürességnek vetve, kétségbeesetten kapaszkodunk a múltba, a szellemeinkbe, önmagukba.

Kapcsolódó idézetek

1. Az idő mindent elsodor, akár tetszik nekünk, akár nem. Az idő mindent maga alá gyûr, és végül nem marad más, mint a sötétség. Néha rátalálunk valakire ebben a sötétségben, aztán újra elveszítjük őket, visszahullanak oda, ahonnan érkeztek. Stephen King
2. Mi az idő? Egy vers, amit lassan elfelednek. Egy labirintus, ahonnan hiába keressük a kiutat. Egy öntudat nélküli lény, ami hamarosan agyonnyom mindannyiunkat. Az idő az ellenségünk. Brandon Hackett
3. Az idő mindent elemészt, elménket is. Vergilius
4. Az idő mindent megváltoztat, még azt is, akik mi magunk vagyunk. Sara Crowe
5. Az idő változás, közönyösen kényszeríti ránk magát. Az ősi tárgyakban látjuk az idő végtelenségét, Még a parányi, tökéletes órák is az erejéről tanúskodnak. Az idő ránk vadászik, és messze túlél minket. Frank Wilczek
6. Aki olyasmiben reménykedik, hogy az idő helyrehoz mindent, begyógyítja a sebeket, csalódik. Az idő nem mulaszt el semmit, nem gyógyít be semmit - az idő bennünket pusztít el. Ez a valóság, de az időben így is lehet élni. Csoóri Sándor
7. Az idő mindent kiéget belőlünk, minden hazugságot. Ami megmarad, az a valóság. Márai Sándor
8. A múló percek, milliárdokká szaporodva, legnagyobb hatalmasságai a mindenségnek. Amit tûz meg nem emészthet, amit víz el nem moshat, azt megemészti és nyomtalanul elmossa az idő. Bársony István
9. Az idő talán a legnagyobb mindazon szörnyûségek közül, amelyek az embert körülveszik: futó és titokzatos, alaktalan és feneketlen, pontmetszet két fenyegető bizonytalanság között, amelyik már nincs, és mégis, még mindig nyomasztóan belemered a mostba, és egy jövő között, amely még nincs, és mégis, már aggasztóan nehezedik rá a mára; a jelent azonban sohasem foghatjuk fel. Az idő tehát, a legelőkelőbb és legértékesebb hozományunk, nem a miénk. Birtokolni szeretnénk, és ehelyett ő tart megszállva minket, nyughatatlanul hajszoljuk azt a fantomot, amit "holnapnak" nevezünk, és amit sohasem fogunk elérni. Egon Friedell
10. Minden elhalványul, minden, a test, a kő, még maguk a csillagok is. Az idő mindent elragad. Ez a világ rendje. A múlt távolodik, az emlékek fakulnak, és így maga a szellem is. Az időnek nem állhat ellen még a lélek sem.