Az igazság ott kopogtat az ajtódon, te meg elzavarod, mondván: "Eredj innen, én az igazságot keresem", mire az csakugyan továbbáll.

Kapcsolódó idézetek

1. Ti, emberek meg vagytok húzatva ezzel az igazsággal. (...) Egyetlen dolog izgat csak titeket, hogy folyamatosan és mindig igazatok legyen. Az egész emberi perpatvarból csupán ennyi hallatszik kívülről: "igazam van, igazam van, igazam van, nincs igazad..." Cserna-Szabó András
2. Van egy régi mondás arról, hogy az igazság felszabadít. Azért ezt ne vegyétek be. Van, hogy az igazság csak rád csapja a cellaajtót, és közben ezer villámot szór.
3. Csak ülsz és várod. Előbb békén, majd egyre jobban a szíved néha-néha hangosabban dobban, hogy nyílik már az ajtó, hogy jönni fog feléd; és ajtód előtt kopog! majd újra halkul a lépés. Riadt szemedben némán fakúl a ragyogás s ajkadról tört virágként hervad le a mosoly.
4. Hiába vágyódott erre a találkozásra, most, hogy itt van végre, úgy érzi, innen is tovább kell rohannia! Tovább, tovább! "Meg kell végre találni, amit igazán keres, és míg AZ hiányzik, addig senki sem kell! Addig minden csak hazudozás, káprázat, gyáva menekülés!... ENGEDJETEK, AZ ISTEN SZERELMÉRE!" Müller Péter
5. Az igazság arca félelmetes, megpillantása pedig halálos, akár a medúzafőé. Annak azonban, aki véletlen folytán - avagy állandó keresés révén - megtalálta hozzá az utat, végig kell azon mennie, akkor is, ha számára nem lesz többé nyugalom és vigasz, és ha ezért senki sem mond neki köszönetet.
6. Az eszem azt súgja, mit súgja, őrjöngve követeli: - Menekülj, mert pórul jársz megint! De a szívem! A szívem, az hajthatatlan.
7. Az igazság (...) mindig fut az ember elől, s az emberi szellem (...) mindig üldözi. Az ember olykor utoléri, olykor meg elmenekül az ember elől.
8. Az igazságot akarni még nem elég, tudni kell azt is, hogy hol keressük. Az igazság pedig illékony, tudja, hogy rejtőzzön el.
9. Kizárta az életet, és most az élet zárja ki magát. (...) Nyisson ajtót az életnek, és az belép majd! Lucy Maud Montgomery
10. Látsz egy ajtót és be akarsz lépni rajta, hogy magad mögött hagyd. Megteszed, de visszavisz ahhoz a perchez, és megint meglátod az ajtót, és tudod, hogy úgysem fog sikerülni, de bízol benne. Így hát megint belépsz rajta, és minden alkalommal visszatérsz ahhoz a szörnyû perchez. És folyton újraéled, így inkább nem nyitod ki többet az ajtót. És tétlenül vársz. De biztosíthatlak: az egyik ajtó kivezet, barátom.