Az irodalom célja - segíteni az embernek, hogy megértse önmagát, jobban higgyen magában, és kifejlődjék benne az igazságra való törekvés; harcolni kell az emberekben megbúvó aljasság ellen, meg kell találni bennük a jót, felkelteni lelkükben a szégyent, haragot, férfias bátorságot, mindent megtenni azért, hogy az emberek nemesen erősek legyenek, és átszellemítsék életüket a szépség szent fuvallatával.

Kapcsolódó idézetek

1. Az irodalom célja nem a szép, hanem az igaz. Nem akarom lebe­csülni a költői nyelv, a forma je­lentőségét, de az igazság kimondá­sa a legfontosabb.
2. Az irodalom ugyan öncélú és öntörvényû jelenség, mégis valamire való és értelme van, küldetéssel bír, mert szolgálat jellegû hivatást tölt be. Felfedezi az ember számára az embert! Nem használni akar, hanem rádöbbenteni! Megidézni és felismerni a dolgokat, bizonyítani, hogy az alkotás lehetősége azért adatott meg az embernek, hogy önmagát megismerje és az igazságra törekedjen! Esendő voltának és heroikus képességeinek ellentmondásos és iszonyatos kettősségét alázattal vegye tudomásul.
3. Az irodalom hivatott arra, hogy az emberi viszonyokat tisztán állítsa elénk. Hogy rövidtávú érdekek és ideológiai torzítások nélkül őrizze meg múltunkat a nemzet emlékezetében. Spiró György
4. Az irodalom (...) kitágíthatja az ember szemhatárát, megmutathatja a világ, az élet gazdagságát, feltárhatja az érzelmek és a gondolatok hatalmas változatosságát, s ennek révén képes érezni és gondolkozni tanítani, jellemet és személyiséget formálni. Képes kifejleszteni az ember értékérzékét, s itt nemcsak az erkölcsi, hanem az esztétikai értékekről van szó.
5. Arra való az irodalom, hogy ne érezzük magunkat magányosnak, és megtapasztaljuk azt a sokszor keserû, de alapvetően mégis felemelő érzést, hogy olyan szörnyû helyzetben, mint amilyenben most éppen vagyunk, voltak már mások is; amint ezt megérezzük, helyzetünk máris kevésbé reménytelen. Spiró György
6. A tanulás célja a szépség keresése. Keresni a szépséget és az igazságot, körülhatárolni őket. Boldogan élni a falaik között.
7. Annak a regényírónak, aki az élet pontos képét akarja elénk vetíteni (...) célja nem az, hogy történetet beszéljen el, hogy szórakoztasson vagy meghasson, hanem az, hogy rákényszerítsen bennünket a gondolkodásra, az események mély és rejtett jelentőségének megértésére. Guy de Maupassant
8. Az irodalom az, ami ráébreszti a népet, hogy ő a nép, az emberiséget, hogy az emberiség. Az írók el tudják érni, amire nem képes az orvostudomány: legyőzni a megsemmisülés fátumát. Hőseik bármilyen réges-rég éltek is, örökre a nép részévé válnak, és a halál nem fog rajtuk. Jevgenyij Alekszandrovics Jevtusenko
9. Az irodalom szinte mikroszkópiumon nézeti lelkünkkel, milyen is igazán az emberi élet a maga kis hangulati fodrozódásaival és sóvárgó lüktetésével, szeretetével és gyûlöletével, az emberek közötti lelki távolság szûkítésével és tágításával, vonzódásával és taszításával, kis örömeivel s nagy bánataival, összhangjával és ellentéteivel. De az irodalom a lélek kezébe makroszkópiumot is ad, amelyen át a világot s az életet nagy kategóriák szögéből láttatja és érezteti: mi az emberi lét értelme, mik ennek a létnek erői és értékei, mik az emberi típusok és társadalmi rétegek döntő jegyei, mi az egyesek és az emberi társadalom történeti sorsa? Megérteti és megérezteti az élet feszültségét és ritmusát, az ember nagyságát és kicsinységét, büszke hatalmát és szánalmas korlátait. Kornis Gyula
10. Az olvasás és a tanulás célja mindig az, hogy jobb élethez - és halálhoz - segítsen minket. Előbb-utóbb azonban eljön az idő, amikor félre kell tennünk a könyveket és a tettek mezejére kell lépnünk. Ryan Holiday