Az olvasó szinte naponta belebotolhat hétköznapi kalandorokba, legyen az dokumentumfilmes, idegenvezető vagy rasztahajú, batikolt pólós utcai zenész. Nem kell, hogy mindenki ilyen legyen, szeretni vagy szívből elfogadni sem muszáj a különcöket, de érdemes tudomásul venni, hogy nélkülük nehezebben épülnének hidak a szokásaikat, rendjüket, identitásukat féltve őrző emberi közösségek között.

Kapcsolódó idézetek

1. Tessék: álarcok, maszkok. Nem az a maszk számít, amit félrelök. Ám amit megfog és az arca elé emel, az már egy-egy vonás magából. Az ember nem ilyen, vagy olyan, hanem ilyen is meg olyan is. Ne akarjon mindennek szilárd körvonalakat, érzelmeire fogantyúkat, hogy megragadhassa azokat. Vagyunk néhányan ilyen furcsa halandók. Nem racionálisak, hanem emocionálisak. Nem baj, ha nem értenek minket, még az sem baj, ha bolondnak tartanak. Mélységesen nem számít, milyennek látnak bennünket mások, ha a mi ablakaink a képzeletre nyílnak, s ha tükreink olyan világba vezetnek, ahová a köznapok embere soha el nem juthat. Vavyan Fable
2. Nem számít, hol élünk, nem számít, kik vagyunk - korlátok vesznek körül. Némelyik valódi, némelyiket csak odaképzeljük. Sokan közülünk önként elfogadják ezeket a korlátokat. Mások egyenesen kénytelenek így tenni. De olyanok is akadnak, akik úgy érzik: muszáj kitörniük, még akkor is, ha az, ami a korlátok túloldalán várja őket, egyszerre ijesztő és ismeretlen.
3. El kell hagynunk a kitaposott ösvényeket. A normális szabályoktól való eltérés sok embert megijeszt. A világ nagy kreatív tehetségei iránti csodálatunk arra csábított minket, hogy elfelejtsük, minden ember tud énekelni, táncolni, játszani, gondolkozni és kreatív lenni.
4. A bohócok különleges emberek, akikkel minden kultúrában találkozhatunk. Mindegyikünkben ott rejlik a bohóc és a megfelelő pillanat, amikor ezt az arcunkat mutathatjuk. Sose vénülhetünk meg annyira, hogy ne élvezzük a saját bohóckodásunkat.
5. Az egyén képes úgy dönteni, hogy nem követi a közösség szokásait, megtagadja a kultúráját, és kialakítja a maga külön bejáratú világát. De ez az ember vagy nagyon magányos lesz, vagy prófétává válik. Esetleg a falu bolondjává. Egyik sem könnyû szakma.
6. Mi az, hogy más kultúra? Emberek, családok jönnek, mennek, szeretnek, utálnak, hoznak magukkal nyelvet, vallást, szépet és jót, félelmet és rettegést; általában azért mennek, mert ott, ahonnan jönnek, nem jó, valaki üldöz valaki mást, mert azt hiszi, hogy neki több jár, több kell jusson. Egy Föld van, rajta millióféle ugyanolyan ember, repülő, út, elvágyódás, menekülés. A határ, az őrség, az útlevél annyira tizenkilencedik századi. Mennyivel szebb befogadni, mint elüldözni, ölelni, mint ûzni, adni, mint félni, mosolyogni, mint vicsorogni. Ez itt a lecke. Braun Róbert
7. Bármennyire különcök, idegesítőek vagy kiszámíthatatlanok is tudnak lenni környezetünk tagjai, mivel kénytelenek vagyunk együtt élni velük, szerintem jobb, ha velük együttmûködve próbáljuk felállítani az erkölcsös viselkedés határait, nem pedig absztrakt módon, az ő kizárásukkal. És persze nekik is jobb, ha ugyanezt velünk együttmûködve teszik. Michael Schur
8. A különböző emberi kultúrákat éppúgy érdekes megismerni, mint a természet szépségeit, különlegességeit. Szórakozhatunk mások másságán, de ha ez uralja az elménket, a felsőbbrendûség tévútján járunk. Számomra az emberi tulajdonságok és szándékok felismerése a legjelentősebb élmény: idegen kultúrák, életvitelek, értékrendek. A legtöbben a kommunikáció lehetőségének hiányában is kíváncsiak, érdeklődők, segítőkészek embertársaik iránt. Mindenki tanulhat, ha mások felé nyitott. Erőss Zsolt
9. Az események jönnek hozzánk, nem pedig fordítva. Mert hiszen miért van az, hogy bizonyos embereknek csupa izgalom az életük, másoknak meg merő unalom? Vajon a környezetük tehet róla? De nem ám! Az egyik ember beutazhatja a fél világot anélkül, hogy bármi érdekes történne vele. Vérfürdő az érkezése előtti héten, földrengés az elutazása után egy nappal, hajótörés a lekésett járaton. A másik meg kertvárosban lakik, naponta vonattal bumlizik a Citybe, és mégis mindenféle megesik vele. Zsaroló bûnbandák, gyönyörû lányok, bankrablók karmaiba kerül. Vannak emberek, akik egyszerûen vonzzák a baleseteket - s még akkor is történik velük valami, ha csak a városligeti tóra mennek sétahajókázni. Hasonlóképp áll a helyzet a maga Hercule Poirot-jával is: nem kell keresnie a bûntényt, jön az hozzá magától is. Agatha Christie
10. Mindannyian álarcot viselünk, minden nap, és néha annyira belefeledkezünk, hogy elfelejtjük, kik is vagyunk valójában. És néha, ha szerencsénk van, jön valaki, aki megmutatja, hogy kik akarunk valójában lenni, hogy kinek kellene lennünk.