Az öntudat nagy kincs, legalább akkora érték, mint maga az élet. Ez tesz bennünket emberré. Csakhogy nagy ára van: a halandóság ütötte seb. Létezésünket mindörökké beárnyékolja a tudás, hogy növekedésünket, virágzásunkat követően elkerülhetetlenül megsemmisülünk és eltûnünk.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember méltósága, az önbecsülése... olyan drága kincs, hogy ha azzal fizetünk, mindig túl nagy árat fizetünk. Jorge Bucay
2. Amilyen a kapcsolatunk minősége, olyan mértékben értékeljük önmagunkat, az emberi természet már csak ilyen. Ha egy számunkra fontos ember magyarázat nélkül eltûnik az életünkből, végzetes sebet üthet az önbecsülésünkön. Minél többször éljük át az elutasításnak ezt a módját, annál komolyabb sérülést szenved az önértékelésünk.
3. A pozitív önkép, a magas önértékelés iránti vágy annyira hozzátartozik az ember természetéhez, annyira nélkülözhetetlen, alapvető szükséglet, hogy csak önmagunk elpusztítása árán hanyagolhatjuk el.
4. Az élet a legértékesebb és legtörékenyebb kincsünk, megszületünk, élünk, meghalunk. Csak az a lényeg (...), hogy létünkben legyen valami különleges, jelentsen valamit számunkra és mások számára.
5. Egyszer majd meghalsz. Nem élsz örökké. Ahogyan egyetlen ember és egyetlen dolog sem. Semmi sem halhatatlan. Ám e világon egyedül mi tudjuk, hogy ez így van. És ez hatalmas ajándék: az emberi értelem ajándéka. Mivel csak nekünk van olyasmink, amiről tudjuk, hogy el kell vesztenünk, és készek is vagyunk elveszíteni. Ami a legnagyobb terhünk és legnagyobb kincsünk: hogy az emberi létünk nem végtelen. Változik és elmúlik, mint egy hullám a tenger hátán. Ursula Kroeber Le Guin
6. Mindnyájunknak szükségünk van a többiek elismerésére. Ám ha ennek az az ára, hogy nem lehetünk önmagunk, akkor... túl nagy ez az ár. Jorge Bucay
7. Ha az ember tisztában van a saját értékeivel, az ad egy biztos tartást, ami minden élethelyzetben nagy jelentőséggel bír. Az önbecsülés nagyon is fontos, hiszen ha valakiben van egy egészséges önbizalom, akkor ki fog állni magáért és harcolni fog azért, hogy azt az utat járja, amit szeretne.
8. Van abban valami jó is, ha öregszik az ember. Az életnek onnantól van értéke, ha felfogjuk, hogy minden mulandó. És ehhez bizony éveknek kell eljárniuk a fejünk felett. Borsa Brown
9. A múltat nem lehet elfelejteni, kitörölni. Úgy tenni, mintha nem lenne az életünk meghatározó része. Mert egyszer úgyis utolér minket. A múlt olyan, mint egy gennyedző seb, amit hiába fáslizunk be, az anyag alatt egyre csak rothad, bûzlik, váladékozik, mert nincs kitisztítva, s ezáltal megállíthatatlanul végigfertőzi az egész testet. S amikor végre észrevesszük a sebet, amely régóta ott volt, de megpróbáltuk egyre csak elfedni és tudomást sem venni róla, már késő. Addigra haldoklunk tőle. Megmérgezte a testünket és a lelkünket. Az életben mindennek ára van. Minden döntésnek, minden kimondott szónak, minden cselekedetnek. És minden összeadódik. Aztán egyszer, éppen akkor, amikor a legkevésbé számítunk rá, és azt hisszük, megúsztuk, eljön az elszámolás ideje. És akkor meg kell fizetnünk bûneinkért.
10. A kíváncsiság lényeges tulajdonsága az embernek, még ha bele is lehet halni. Emberré válásunk jelentős hozadéka az igény önmagunk és környezetünk megismerésére. Kultúránk olyan sok tudást halmozott fel, hogy a tanulást kényszernek érezhetjük - holott alapvető igényünk. Erőss Zsolt