Az újságíró karrierje olyan rövid, mint az atlétáké. Korán jutunk dicsőséghez és hatalomhoz, aztán máris átadhatjuk a helyünket a következő nemzedéknek. Kevesen vannak, akik folytatják, és még feljebb jutnak. A többiek lecsúsznak, kritikusok lesznek, blogot írnak, előadásokat tartanak, és a kelleténél több időt fordítanak arra, hogy lenyûgözzék a barátaikat.

Kapcsolódó idézetek

1. A tudósnak és az újságírónak más a feladata. Az újságírónak híreket kell közölnie. A tudósnak viszont meg kell próbálnia, legjobb tudása szerint, analizálni a valóságot. A valóság bonyolult, az analízis fáradságos. A legfontosabb fejleményeket ritkán lehet hírként közölni. Amíg hírnek számítanak, gyakran nagyon ingatag lábakon állnak. Mire nagyobb bizonyossággal vállalhatók, a hírértékük már elenyészett. A tudás növekedése organikus folyamat, türelmes építkezés, lépésről lépésre, évről évre, kutatótól kutatóig halad előre. A nagy és fontos "hírek" jelentőségét néha csak évekkel később értjük meg. Egyes esetekben évtizedek is eltelhetnek, mielőtt egy információ tudássá változik. Georg Klein
2. Egy interjú mindig szerepjátszás: ő kérdez, te válaszolsz, de ez a viszony néha szélsőségekbe csap át, és az újságíró úgy használ téged, mint egy atléta a futópálya salakját. A néző utólag csak arra emlékszik vissza, hogy ki készítette az interjút és nem arra, hogy kiről szólt. Moldova György
3. Az újságírói és a jogvédői lét sokban hasonlít: olyan falaknak kell nekirontanunk újra és újra, amik lehet, hogy csak a századik nekifutásra dőlnek le. Következetesen és folyamatosan ostromolni ezeket a falakat kemény munka, de egyben nagy szabadság is: szabadon kimondhatjuk és leírhatjuk a gondolatainkat, és az lehet a mindennapi foglalkozásunk, hogy a hatalmat kritizáljuk anélkül, hogy retorziótól kellene tartanunk. Ez a lehetőség keveseknek adatik meg, akinek mégis, annak kötelessége élni is vele mindig, minden körülmények között. Ha a kevés szerencsés nem így tesz, akkor tényleg felesleges erőltetnünk ezt a demokrácia dolgot.
4. A legtöbb ember a legtöbb dologban meglehetősen átlagos. Ha egy valamiben kivételesek vagyunk, akkor is lehetünk sok más dologban átlagosak, vagy talán még az átlagot sem érjük el, mert ilyen az élet. Ha igazán nagy akarsz lenni valamiben, arra irdatlan mennyiségû időt és energiát kell szánnod. Mivel pedig az embernek csak korlátozott mennyiségben áll rendelkezésére az idő és energia, kevesen leszünk igazán kivételesek egynél több dologban, már ha egyáltalán. Nyugodtan kijelenthetjük: statisztikailag nem valószínû, hogy ugyanaz a személy páratlan teljesítményt nyújtson az élet minden területén, vagy akár több területen. A briliáns üzletemberek gyakran elkúrják a magánéletüket. A nagyszerû atléták gyakran sekélyesek, és olyan ostobák, hogy felfelé sikítanak a hullámvasúton. Sok híresség valószínûleg olyan dinnye az élet dolgaiban, mint azok a népek, akik tátott szájjal bámulják őket, és majmolják minden lépésüket. Az emberiség zöme roppant átlagos, de csak a szélsőség kap hírverést. Mark Manson
5. Az újságírók sem tökéletesebbek, mint bármely más szakma képviselői. De az újságírói etikát követők munkája minőségileg más, mint azoké, akik kivonják magukat alóla. Timothy D. Snyder
6. A riporter élete egészen más, mint a képernyő mögött ülő újságíróé. Felkeresni a helyszínt, saját nyomozást folytatni, menni az orrod után nem mindig hajaz a szó szoros értelmében vett újságírásra. Veszélyes mesterség, amely megköveteli, hogy az érzelmeid és a feldolgozni kívánt téma tárgyilagos megfigyeléséhez szükséges távolságtartás között egyensúlyozz. Van úgy, hogy az egész egyáltalán nem érint meg. Máskor előfordul, hogy belőled is ott marad egy darabka.
7. A bloggerek (...) lehet, hogy kevésbé kifinomultan írnak, és időnként ostobaságokat, de gyorsak, sokan vannak, és lehetővé teszik, hogy magad szûrd ki az igazságot. Tájékozódj a hírekről hat-nyolc különböző forrásból, és akkor már biztosan meg tudod különböztetni a ferdítést a valóságtól. Ha ezt túl macerásnak találod, van olyan blogger, aki elvégzi helyetted a munkát. Mira Grant
8. Az a gond az írással (...), hogy olykor-olykor mind megpróbálkozunk vele, aztán beleringatjuk magunkat az illúzióba, hogy idővel lesz egy jó írásunk, némi pénzünk a bankban, saját szobánk, és azt gondoljuk: "Hékás, belőlem is válhat még író!" Elfogadjuk, hogy a sportban van géniusz, aki felülmúlja a képességeinket, de nincs nagyobb esély arra, hogy írók legyünk, mint mondjuk arra, hogy olimpiai rúdugrók.
9. Előbb embernek kell lenni, s csak aztán lesz valaki újságíró, futballista vagy edző.
10. Hányan fognak hamarosan elfelejteni? Hányan dicsőítenek ma, csak hogy holnap annál inkább megvethessenek? Az egyén hírneve, hatalma és uralkodása illúzió csupán. Csakis az mérhető és maradandó, amennyire önmagadon képes vagy uralkodni. Pierce Brown