Az után vágyunk, amit nap mint nap látunk. (...) Amikor belógatnak egy répát a szamár elé. A vágy a fantáziánk, minden szenvedélyünk üzemanyaga.

Kapcsolódó idézetek

1. Mindig kell legyen az embernek valamiféle vágya, mely ott lebeg a szeme előtt, mint szamár előtt a répa, merthogy a vágyak teljesülése utáni sóvárgás adja az erőt, hogy felkeljünk reggel. Fabio Geda
2. Jó szív után vágyódik az ember, mint a szomj-üldözött szarvas a forrás után, és minél ritkábban találja, annál epedőbben áhítja. Mindszenty Gedeon
3. Lényünket betölti a vadon utáni vágyódás. A kultúra kevés ellenszert tud nyújtani e sóvárgás leküzdésére. Belénk nevelték, hogy szégyenkezzünk, ha ilyen vágyaink támadnak. Hajunkat hosszúra növesztettük és mögé rejtettük érzéseinket. A vadon Természeti Asszonyának árnya azonban továbbra is ott ólálkodik mögöttünk éjjel és nappal. Nem számít, hol vagyunk.
4. Szenvedély. Egy hatalmas erő, ami akkor is emlékünkben él, mikor már régen elhamvadt. Egy csábító vágy, ami váratlan szeretők karjaiba taszít minket. Egy mindent elsöprő érzelem, ami ledönti a falat, amit a szívünk védelmére emeltünk. Egy olthatatlan szerelem, ami újra és újra fellángol, hiába is próbáltuk hamu alatt tartani. Igen. Minden érzések közül a szenvedély az, ami értelmet ad annak, hogy élünk, és mentséget arra, hogy elkövetünk mindenféle bûnt.
5. Mind vágyakozunk valamire, amire ellenállhatatlan az igényünk. Van, aki megkapja, amit akar, és boldog lesz, de van, akinek semmi sem elég.
6. Ha vágyunk valamire, az a vágy jobban betölti a szívünket, mint a megvalósulás. Mindig egy kicsit más valósul meg, mint amit remélünk.
7. Minél nehezebb elérnünk valamely dolgot, annál féktelenebbül vágyódunk utána. Honoré de Balzac
8. Elindulunk, és járunk az úton, Valamit várunk, s azt kergetjük folyton. Az időnk rövid, mégis lehet esély, Hogy teljesül egy álom.
9. A félelem (...) üzemanyagként hajt előre, vagy éppen hátra minket. (...) Igazi hajtóerő lehet, egyfajta benzin, ami sokszor váratlan tettekre késztet minket. Al Ghaoui Hesna
10. Ha álmodni akarunk (...), ne elégedjünk meg csekéllyel. Ha az elérhetetlen vágyakra szorulunk, kívánjuk egyúttal az egész lehetetlenséget. Kemény Zsigmond