Azért engedhetjük meg magunknak, hogy megbántsuk azokat, akiket a legjobban szeretünk, mert tudjuk, hogy nem hagynak el minket. (...) Amikor már örökké szeretitek egymást (...), mondjuk, szó szerint, egész életedben, akkor tudod, hogy nehezebb felégetni a hidat, mint megerősíteni az alapokat.

Kapcsolódó idézetek

1. Furcsa, hogy azok a dolgok, amikért úgy érezzük, hogy igazán érdemes élni, ugyanazok, amik megölhetnek. Ugyanez igaz az emberi kapcsolatokra is. Akiket a legjobban szeretünk, azok képesek leginkább megbántani.
2. Ha azt hisszük, valaki fájdalmat okozott nekünk a múltban, védőbástyát építünk magunk köré, hogy ez ne ismétlődhessen meg a jövőben. (...) Nem szerethetünk, ha félünk.
3. Mindig jobb emberekké válunk, ha azok, akiket szeretünk, sebet ejtenek rajtunk. Erősebbé tesznek bennünket, és ha megbocsát nekik, többé nem érzi a seb helyét.
4. A jó házasság is tönkremehet. Egyik pillanatban még szilárd talaj van a lábad alatt, a következőben már nem. (...) Mindketten úgy kezdik, hogy két ember egymásba szeret. Megteszed, amit csak kell? Ha a házasságod veszélyben lenne, harcolnál érte? Ha eltûnik alólad a talaj... és összeomlik körülötted a világ, hinned kell abban, hogy együtt átvészelhetitek. Talán csak erősen kell ragaszkodnod hozzá. És nem számít, mi történik... nem szabad elengedned.
5. Ha elszakítanak tőlünk valakit, akit szeretünk, úgy adhatunk neki hosszú életet, ha szeretetünk sosem szûnik. A házak leégnek, az emberek meghalnak, de az igazi szeretet örökké tart.
6. Ha az ember szeret valakit, nem engedheti, hogy hazugságok válasszák el tőle. Bármi történt is, még ha örökre elveszítettük is egymást, tartozunk egymásnak az igazsággal. Claudia Gray
7. Olykor azt bántjuk a legjobban, akit mindennél jobban szeretünk (...). De a fájdalomban ott az az apró rejtett áldás, hogy összehozza azokat, akiknek mindig is össze volt kötve a szíve. Robert Lawson
8. Nevetséges, hogy mennyi meggyőző okot találunk arra, hogy ne engedjük meg magunknak, hogy szeressük a másikat: félünk a szenvedéstől, attól, hogy egy napon majd elhagynak bennünket. Pedig mennyire szeretjük az életet, holott tudjuk, hogy egy napon elhagy bennünket. Marc Lévy
9. Talán nem is lehet igazán szeretni azt, ami nélkül meg tudnánk lenni. Csak azt védjük meg, amit szeretünk, és nehéz elhinni, hogy a szeretet valódi, ha nem lennénk kész akár meg is halni a védelmében. Mark Boyle
10. A szeretet önmagában még nem elég. Harcolnod kell, hogy megvédd. Kötődünk személyekhez és tárgyakhoz, amik összetörhetik a szívünket, de ez része annak, hogy élünk.