Ugrás a tartalomra
Azt, akit szeretünk, fel kell szabadítanunk, mivel ha rákulcsolódunk, rácsimpaszkodunk, pontosan azt vesszük el tőle, amit adni kívánnánk neki, és azt veszítjük el, amit meg akarnánk őrizni. A birtoklási, irányítási vágy, bármennyire jó szándékú is, korlátozza és megakadályozza a kibontakozást, a szárnyalást. A legóvóbb, féltőbb cselekedetünkkel is árthatunk a másiknak.
Kapcsolódó idézetek
-
Ha szeretünk valakit, akkor meg kell engedni neki, hogy szabad legyen. Engedni, hogy szabadon hozzon döntéseket, szabadon éljen, ahogy ő akar, és nem úgy, ahogy mi akarjuk. Nem mindig könnyû elengedni azt, akit szeretünk, de más út nincs.
Adam J. Jackson
-
Néha rossz emberre vesztegetjük a szeretetünket és a bizalmunkat, de ez még nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem szabadna megtennünk. A szívet védeni kell, de nem kényszeríthetjük bezárkózásra.
-
Nem lehet kétségbeesetten ragaszkodni, és egyszerre szeretni valakit. (...) Ha valakire, vagy valamire vágysz, előbb engedd szabadon!
Andrew Matthews
-
Nem lehet belekapaszkodni valakibe, mert minél szorosabban tartod, ő annál inkább el akar távolodni tőled. Te csak annyit tehetsz, hogy szereted, és biztosítod őt arról, hogy nem fogsz eltûnni mellőle.
-
A szerelem csak addig virágozhatik, amíg szabad és spontán; könnyen megölheti a kötelesség gondolata. Az a tudat, hogy kötelességünk valakit szeretni, legbiztosabb módja annak, hogy meggyûlöljük.
Bertrand Russell
-
Arra kondicionálnak minket, hogy a szeretetet a pénztárcánkkal fejezzük ki. Így amikor valaki azt kéri, "fogd vissza a költekezést", az könnyen úgy csapódik le, mintha azt kérné, "szeress kevésbé".
William Powers
-
Ha a szeretetben boldog akarok lenni, két dologtól kell megszabadulnom: attól a félelemtől, hogy nem fognak eléggé szeretni, és attól a vágytól, hogy a másikat birtokoljam. Aki ugyanis fél és birtokolni akar, végül mindent elveszít.
-
Vigyáznunk kell, ha meg akarunk javítani egy szerintünk elromlott férfit. Az érzelmi törődésnek is vannak korlátai. Sokan szeretjük érzelmileg függővé tenni a férfit, azt gondolva, hogy akkor nem fog elhagyni minket. De azt is akarjuk egyben, hogy csakis támasztékként használjanak minket? Szívesebben leszünk a pszichiáterük és az anyjuk egy személyben, ahelyett, hogy a barátnőjük lennénk? Azt akarjuk, hogy a másik csak azért maradjon, mert szereti kiönteni nekünk a szívét? Ennyi kielégítene bárkit? Kötve hiszem.
-
Nehéz elengedni embereket vagy szokásokat, mert annyi energiánk van bennük, hogy félünk elengedni őket. Ugyanakkor felszabadító is lehet, vagy akár a boldogságunk záloga. Ha nem engeded el őket, sötét helyen találod magadat és nem szabadulsz a legrosszabb szokásaidtól. Néha ha igazán szeretünk valakit, bele kell törődnünk az elengedésébe.
-
Ha nem vagyunk képesek hagyni a másikat szabadon lélegezni, ha neheztelünk rá, hogy tőlünk távol is jól érezheti magát, az nem a szerelmünk jele, inkább a bizonytalanságunké. Azért akarjuk, hogy ott legyen, mert nekünk úgy a jobb, mert úgy vagyunk biztonságban, mert akkor tudjuk igazán, hogy szeret. Ha távol van, jönnek a kétségek, jön a szorongás.