Bûn és bûnhődés. Ha az ember zuhanni kezd a mélybe, a szervezetét megtámadja a kór, azt hiszi, látja vagy érzékeli a pusztító folyamatot? Egyáltalán! Él és vidám, a zuhanás érzése eufóriával tölti el. És hirtelen jön a felismerés: hol vagyok, mi történik velem? Ki voltam, és mivé lettem, ki a bûnös? Vajon képes-e az ember akár zárt ajtók mögött, a tükörbe nézve megvallani, hogy ő maga a bûnös, senki más rajta kívül? Soha! Hamar keres egy bûnbakot...

Kapcsolódó idézetek

1. Kérdezted, hogy ki vagyok valójában. Nos, egy bûnös. És bárhová is megyek, a bûnöm követ engem. Valaha jó ember voltam, már nem vagyok az. Anya, ha meg kéne határozni, most elsősorban az vagyok. Később lehet, hogy ez visszaüt, de vállalom! Tudod, az ember időnként ráébred bizonyos dolgokra, velem most ez történik. Rájöttem, hogy ez nem nekem való, semmi keresnivalóm nincs már itt. Menjünk el! Nem tudom, hogy mûködne a dolog együtt, mennyire ismernél meg engem, de neked még megnyílnék!
2. Bûn és bûnhődés - két együtt járó fogalom. Az előbbiről gyakran esik szó, hiszen alig múlik el nap, hogy a lapok nem adnának hírt egy-egy bûncselekmény elkövetéséről. A büntetés, a bûnhődés viszont legfeljebb már csak az ítélet tényéig ismert a nyilvánosság előtt.
3. Az ember bûnös, mert alá van vetve a szükségszerûségnek és a maga végzetének (...). Az ember bûnössé válik az által, hogy megvalósítja magát, mint lehetőséget. Karl Theodor Jaspers
4. A bûn az olyasvalami, ami ráíródik az ember arcára. Néha beszélnek titkos bûnökről. Hát ilyesmi nincsen. Ha egy nyomorult embernek bûne van, az megmutatkozik szája vonalán, szemhéja hajlásán, még a keze formáján is. Oscar Wilde
5. A bûn olyan, hogy csak akkor válik bûnné, ha valaki elmondja. Amíg senki nem tud róla, addig olyan, hogy nem történt meg. Hiába vannak a bûnnek vesztesei, akik magukban hordozzák ennek a bûnnek az emlékét. Egyedül még a bûn sem bûn. Háy János
6. A bûntudat nagyon érdekes dolog (...). Azt hiszem, ha egy ember lehánt magáról mindent, és megtisztálkodik kívül-belül, még mindig megmarad néhány kis bûne, ami azért bujkál benne, hogy nyugtalanítsa. Mindent könnyebben feladunk, mint ezt a gyötrő bûntudatot. John Steinbeck
7. Megváltozhat egy ember? Kibújhat-e a bőréből? Vagy személyisége és sorsa menthetetlenül kijelölt számára egy utat? Vagy épp ellenkezőleg? Életünk folytonos tanulás és újrakezdés, mikor is szabad akarattal választhatunk jó és rossz között? De ad-e mindig az élet új esélyt, s csak rajtunk múlik, hogy sikerül-e élnünk vele? S ha van bûn, és ha van bûnhődés, jár-e mindenkinek a bûnök bocsánata is?
8. Miért menekülnek az emberek az egyedülléttől? Az miért rossz érzés számukra? Valójában csak akkor rossz, amikor valamit elkövetnek maguk ellen vagy más ellen, és kezdődik a harc. Olyankor ugyanis nincs megállás, megy a fejükben a pörgés, sorjáznak a gondolatok egymás után. Ez a bûntudat, mert amikor önmagadat vagy a másikat megbántod, az bûn. Csernus Imre
9. A bûntudat tartós szenvedés. Próbálhatsz neki hátat fordítani, de mindig megtalál és elevenen fal fel. Valaki küszködik, hogy megértse, miért van bûntudata, nem hajlandó vagy nem tudja igazolni magában az eredetét. Mások menekülnek a bûntudat elől. Pusztítják a lelkiismeretüket, amíg semmi se marad belőle.
10. A bûntudat tartós szenvedés. Próbálhatsz neki hátat fordítani, de mindig megtalál és elevenen fal fel. Valaki küszködik, hogy megértse, miért van bûntudata, nem hajlandó vagy nem tudja igazolni magában az eredetét. Mások menekülnek a bûntudat elől. Pusztítják a lelkiismeretüket, amíg semmi se marad belőle.