- Belenéztél már a napba, Billi? - Igen. Mert? - Fáj. Néha a világosság is fájdalmas lehet. Néha az árnyékban kell élnünk, hogy megóvhassuk magunkat.

Kapcsolódó idézetek

1. Néha a fényt keresve meg kell érintenünk a sötétséget.
2. Nem élhetünk mindig a fényben. Ami fényt csak bírsz, magaddal kell vinned a sötétbe is. Libba Bray
3. Ahol fény van, ott megjelenik a sötétség is. Ez így van rendjén, bármennyire is fájdalmas. Tóth Vera
4. - Sokszor fájdalmas bemenni a sötét helyekre, de be kell vállalnunk. - De vissza tudunk jönni? - Megpróbálunk.
5. Szomorúnak kell lenni, hogy megérthessük a mások vígságát és az éjszakába kell elbújnunk, hogy fényesebbnek lássuk a világot...
6. Akkor is, ha néha fáj... akkor is legyünk egymásnak. Mert kaphat-e az ember nagyobb ajándékot, mint hogy megtalálja azt, akiben lelke másik fele lakozik? Nem. Még akkor sem, ha időnként beleszakad a szíve. (...) Tudom, hogy néha fájnia kell. Különös módon. És így még azt is akarom. Mert abban is ott vagy. Ott van az őszinte szereteted. És így még a fájdalom is erősít. Talán tisztít. Talán időnként segít a továbblépésben. Segít, hogy a földön is tudjunk maradni. Mert szárnyalni sem veszélytelen. Ha lezuhanunk, ha túl közel megyünk a Naphoz, elveszítjük egymást. És ezt nem szabad. Meg kell őriznünk egymást. Akkor is, ha néha fáj. Csitáry-Hock Tamás
7. Mindenki tudja, hogy nem szabad a napba nézni. Ezt mindenkinek elmondják gyerekkorában: "ne nézz a napba, különben megvakulsz!", de néha olyan nagyon meg akarunk érteni valamit, hogy még a vakságot is megkockáztatjuk, csak hogy egy pillantást vethessünk arra, amit nem értünk.
8. Míg nem láttalak, nem fájt, hogy egyedül vagyok Most meg az lenne jó, ha árnyék lehetnék Úgy érzem, ha kell, hát meg is halok De teérted élni, azt még jobban szeretnék. Ismerős Arcok
9. Olykor meg kell törnünk, hogy befogadjuk a fényt.
10. Nincs ennél rosszabb érzés, nem igaz? Hogy folyton egyedül kell lennünk. Tudom, miért fáj neked, mert régen én is ebben a pokolban szenvedtem. De kiszabadultam, végül találtam embereket, akik fontosak nekem. Többet érnek nekem, mint az életem, megmentettek a borzasztó magánytól. Nem adom őket. Egyiküket sem.