Mindenki tudja, hogy nem szabad a napba nézni. Ezt mindenkinek elmondják gyerekkorában: "ne nézz a napba, különben megvakulsz!", de néha olyan nagyon meg akarunk érteni valamit, hogy még a vakságot is megkockáztatjuk, csak hogy egy pillantást vethessünk arra, amit nem értünk.

Kapcsolódó idézetek

1. - Belenéztél már a napba, Billi? - Igen. Mert? - Fáj. Néha a világosság is fájdalmas lehet. Néha az árnyékban kell élnünk, hogy megóvhassuk magunkat.
2. Az a baj, hogy nem vesszük észre, hogy repülnek az évek. (...) Bár, kit érdekelnek az évek; nem vesszük észre, hogy minden változik. Tudjuk, hogy minden változik, gyerekkorunktól arra tanítanak, hogy minden változik. Számtalanszor láttuk saját szemünkkel, hogy minden változik, ugyanakkor teljességgel képtelenek vagyunk észrevenni azt a pillanatot, amikor a változás végbemegy, vagy nem ott keressük a változást, ahol kellene.
3. Bizonyos dolgok elkerülhetetlenek az életben, az öregedés is. Csûrhetjük-csavarhatjuk, az ember hajlamos erre, de nem tehetjük, hogy a tulajdon szemünknek ne higgyünk.
4. Miért fél a gyerek a sötétben? Mert nem tudja, hogy amit ott lát, az nincs is ott. Mert túlgondolja, túlbonyolítja, olyasmit képzel oda, ami nem létezik. Ezért félünk. Tudatlanságból, túlgondolásból. Vida Ágnes
5. Hajlamosak vagyunk azt hinni, vagy abba a hitbe ringatni magunkat, hogy a gyerekek nem értik, nem hallják s nem látják oly tisztán a világot, mint a felnőttek. De ez hatalmas tévedés. Csak figyelni kell a szemükre, s meglátjuk a leplezetlen igazságot. Robert Lawson
6. Láttam a múltját. Láttam a jövőjét. Tudtam, hogyan ragadja majd magával a halál, s a frissen szerzett tudás terhe ólomsúlyként nehezedett rám. A nagyanyám mindig azt mondta, soha nem szabad elárulni senkinek, mi módon leselkedik rá a halál. A sorsunk ellen semmit sem tehetünk, semmi módon el nem kerülhetjük. Ahogy lesz, úgy lesz. Ha túl korán megtudja az ember, mi vár rá, sötét árnyék vetül az életére, mely eltakar előle minden fényt. Celia Rees
7. Az emberek hajlamosak arra, hogy mindig napfényesnek higgyék a világot, és nem számolnak az éjszakával. Nappal hetvenkednek, éjszaka viszont megrémülnek még a saját árnyékuktól is. Leslie L. Lawrence
8. Mindig is azt kívántam, hogy embertársaim bárcsak egyszerûen hangosan kimondanák, amit gondolnak, ahelyett, hogy jelentőségteljes pillantásokat vetnek rám, vagy utalgatnak. Ezt gyakran mondtam a pácienseimnek is. Az a véleményem, hogy ha valamit érdemes kimondani, azt mondjuk ki. Ha pedig nem, akkor egyáltalán ne mondjunk semmit, de ne vessünk pillantásokat, mert azokat hajlamosak vagyunk félreértelmezni. Melanie Hudson
9. Olyan sok minden van, amit úgy szeretnénk elmondani a gyerekeinknek! Szeretnénk meggyőzni őket, hogy ne nőjenek fel olyan hamar, de nem hallgatnak ránk. El akarjuk mondani nekik, hogy a szépség múlandó, de ők nem hajlandók elhinni. Figyelmeztetjük őket, hogy tetteiknek következményei lesznek, és mégis dacolnak velünk. Szomorú, de gyerekeink még csak nem is kapiskálják, hogy veszélyes hely ez a világ, így hát a mi dolgunk, hogy megtegyünk mindent, amit csak tudunk, hogy megvédjük őket.
10. Gyerekkorban másokat jónak vagy rossznak látunk - ez az egyszerû gondolkodás épp a legsérülékenyebb életkorban megvédi a kicsi és védtelen gyermekeket. A felnőtté válás során azonban már észrevesszük, hogy az emberek jók és rosszak is egyben, illetve jók, csak megvannak a hibáik és a rossz oldalaik. Többé-kevésbé tiszteljük őket, és a mi felelősségünk, hogy mit veszünk át tőlük, és mit nem. Steve Biddulph