Belesajdult a szívem, és végre nem a rossz fájást éreztem, hanem a jót, a felszabadítót, a szerelem hirtelen kristályosodását, azt a szent pillanatot, ami néha, egy pillantásra, egy érintésre lecsap, hogy igen, szeretem ezt az embert, ezt tudtam, de hogy ennyire nagyon szeressem... maga a boldogság. A tiszta szerelem, ami elûzi a rettegést, a kételyt, a borzalmakat. Meleg, tavaszi szellőként cirógatta végig a testem, az élet szikráját csiholta fel bennem.

Kapcsolódó idézetek

1. Megrészegültem a belső szabadságtól, Átitatódtam a megvilágosodástól. Olyan nagyon tudok örülni az életnek, Teljesen el tudom feledni, hogy nem szerettek. Mert lehet más is, aki engem szeret, Tudatomra ébredtem, a szívem nevet. Megkaphatom az igaz, tiszta érzést mástól, Nem kell sírnom, félnem a magánytól.
2. A szeretet néha hirtelen lep meg minket, megvilágítja elménk sötét sarkait, és ragyogással tölti be őket. Megragadja lelkünket a szépség és az öröm, ráadásul mindez felkészületlenül ér minket.
3. Annyira féltem, hogy az érintései csak tovább mélyítik a sebeimet. De amikor vele voltam, a fájdalom egy csapásra elmúlt. Mintha csak gyengéden átölelt volna a szívével. Vele boldognak éreztem magam.
4. A boldogság érzése fogott el, az öröm melege futotta el szívemet, és jólesően hatolt el ereimben. Reményem ez egyszer valóra vált. A valóságos öröm kézzelfogható darabkáját tartottam kezemben: nem álom volt, nem elmém szülte ábrándkép, nem a képzelet vetítette árnyék. Charlotte Bronte
5. Voltam már néhányszor úgy, hogy felolvadt és kiáradt a szívem, forró szeretet töltött el és fájdalmas vágy, hogy elmondjak magamról mindent barátnak, szeretőnek: odaadjam magam, maradék nélkül, hogy megszeressenek, megsajnáljanak - látod, ez vagyok. Ilyenkor kutattam magamban, megindultan, alázatosan, tisztán. Karinthy Frigyes
6. Emlékszem arra a pillanatra, amikor ráébredtem, hogy felszabadítottad bennem azt, amit csak a szerelem képes szabaddá tenni. Hogy teljes valódat nekem adtad. Önzetlenül. Fenntartások nélkül. Valami hirtelen átjárt ettől az ajándéktól. Valami, ami olyan mélyen volt bennem, ahová a szavak már nem érnek el. Ahol elbuknak a kifejezések. Ahol nincsenek titkok. Ahol csak te és én vagyunk, meg az egész, amit ketten együtt alkotunk. Charles Martin
7. Szétforgácsolódtam, élettelen dolgokhoz vonzódtam, a természethez, amely engem bûvöletbe ejt és meghat, a zenéhez, amely nekem az átlényegült szerelem, a gondolkodáshoz, amely a szellem ínyencsége, mindahhoz, ami csak kellemes és szép a világon. Azután összetalálkoztam ezzel a teremtéssel, aki összefogta kicsit tétova, változékony vágyaimat, valamennyit önmaga felé fordította, és szerelemmé változtatta. Guy de Maupassant
8. Mindjobban egymásnak éltek, egymásért rajongva. A szív teleszívódik szerelemmel, mint isteni balzsammal, mely megőrzi üdeségét. Innen van az élet hajnalával kezdődő szerelmek megzavarhatatlan jelene s a hosszúra nyúló nagy szerelmek örök frissessége. Ez a szerelem bebalzsamozása. Victor Hugo
9. Szeretsz. Mindegy, hogy valakit vagy valamit, egyszerûen megszületik benned a szeretet. Felfoghatatlan és érthetetlen az egész, de elmondhatatlanul boldog minden pillanat: valami leírhatatlan árad benned és belőled, valami megnevezhetetlen fény és frissesség illata leng körül. Fájdalomnak, szenvedésnek vagy depressziónak nyoma sincs, az élet minden rezdülésében megéled a csodát. Az ízek édesebbek, a hangok mélyebbek, a színek teljesebbek, s noha az életed egyáltalán nem változik, mégis pontosan tudod, hogy nincs olyan nehézség, amely ne adhatna örömöt is, és nincs oly probléma, amelyet ne oldhatnál meg könnyûszerrel.
10. Kinyitottam hát az ablakot, és vele együtt a szívemet. A szobát elárasztotta a napfény, a szívemet pedig elárasztotta a szerelem. Paulo Coelho