Bizonyos értelemben sosem a "jelen-jelenben" élünk, hanem egy körülbelül fél másodperces múltban, amelyre agyunk emlékszik, és amelyet feldolgoz.

Kapcsolódó idézetek

1. Az a tapasztalatunk az idővel kapcsolatban, hogy egyik pillanatról a másikra halad valamerre. Egy olyan jelenben élünk, amely folyamatosan araszol előre, a megtörtént események pedig múlttá, emlékekké válnak.
2. Sohasem igazodunk a jelenhez. Jobban értékeljük a jövőt, úgy érezzük, mintha túl lassan jönne el, szeretnénk meggyorsítani a bekövetkeztét. Ugyanakkor a múltat idézzük, szeretnénk feltartóztatni, szerintünk nagyon gyorsan múlik el... Aki átvizsgálja a gondolatait, észreveszi, hogy azok csak a múlttal vagy a jövővel foglalkoznak. Alig gondolunk a jelenünkre, akkor is csak olyanformán, mintha azt akarnánk kideríteni, hogy mit is teszünk majd a jövőben. Tulajdonképp sohasem élünk igazán, csak reménykedünk, hogy majd még élünk. Blaise Pascal
3. Az emlékek itt készülnek a jelenben. Az agy önkényesen rakja össze a múlt szilánkjait. A jelenünkhöz igazítja, így csapja be magát. Ezért emlékszünk másképpen ugyanarra a történésre. Igazából nem is emlékszünk, csak fantáziál mindenki, újra alkudja a múltját, újra meg újra.
4. Nyilvánvalóan lehetetlen a jelenben élni. Az agy-számítógépnek nincs ilyen programja. Az emberi elme furcsa törvényeinek egyike, hogy a múltban és a jövőben élünk - emlékekben és reményekben, a múlt teljesítményeiben és a jövőre vonatkozó tervekben.
5. Az elmúlt napok sosem térnek vissza, és nem lehet meg nem történtté tenni őket. A pillanatok, amiket most élünk át, holnapra emlékekké válnak, vagyis a múlt bizonyíték arra, hogy éltünk.
6. Mind a múltban élünk, amit elképzelünk, legfeljebb a jövő valósága. Nem létezik jelen, senki se ragadhatja meg a mát, mert időbe kerül érte nyúlni, felfogni, hogy megfogtuk, érezni és tudni, hogy fogunk.
7. Jelen nincs. Ez csak egy szó. Egy elvont fogalom, valójában nem létezik. Jelenleg éppen írok, de ez csak azt jelenti, hogy egy gondolatfolyamban állok, próbálom szavakba fagyasztani azt, ami tudatomban már régen eliramlott, s várom, hogy mi jön még a jövőmből felém. De még egy ezermilliomod másodpercem is folyamatos változásban van: a jövő múlttá válik, anélkül hogy jelen lenne. Életünk olyan, mint egy filmszalag, amelyben nincsenek állóképek. Müller Péter
8. Egész életünkön keresztül mindig csak a jelent birtokoljuk és sohasem többet. A különbség csak az, hogy eleinte hosszú jövőt látunk magunk előtt, a vége felé pedig hosszú múltat magunk mögött. Arthur Schopenhauer
9. Soha nem lehet tudni, mi múlt el, a tegnap vagy a holnap. Csak egy biztos, a ma. És ez bármit hoz, jót vagy rosszat, mindig elmenőfélben van, (...) perceinek, pillanatainak élünk. Lakatos Menyhért
10. Én sem a múltamban, sem a jövőmben nem élek. Csak jelenem van, engem az érdekel. Ha mindig a jelenben tudsz maradni, boldog leszel. (...) Mivel mindig csak az a pillanat létezik, amiben éppen él az ember. Paulo Coelho