Bizonyosak lehetünk abban, hogy halálos ágyunkon a végső mérleg részeként elkönyveljük (...), hogy sok, túl sok erőt és időt fordítottunk arra, hogy bosszankodjunk, és másoknak egyfajta tehetetlen árnyjátékban visszafizessük azt, amiről, mivel tehetetlenül elszenvedtük, tudtunk egyáltalán.

Kapcsolódó idézetek

1. Amire emlékszünk a nap végén, az a veszteség. Amit álmatlanul visszapörgetünk éjjelenként, az a fájdalom, amit okoztunk, a baj, amit nem orvosoltunk, az életek, amiket tönkretettünk vagy nem mentettünk meg.
2. Mindnyájan külön mérkőzést játszunk a magunk sorsával. (...) Téves, hamis és fölösleges volna ehhez bármiféle részvétünk, hiszen hozzá sem tudunk szólni, és azt sem tudjuk megmondani, vajon végleges vereséget szenvedett-e, vagy éppen fordítva, alaposan kicsellózott ilyen módon a sorssal. Ottlik Géza
3. Mindannyian teszünk olyat, amit megbánunk, és előbb-utóbb az élet behajtja rajtunk. Csak remélhetjük, hogy a végén valami vagy valaki könyörületet gyakorol felettünk.
4. Ha mások elérik, hogy bosszankodjunk rajtuk - a pimaszságukon, az igazságtalanságukon, a kíméletlenségükön -, akkor hatalmukban vagyunk, burjánzanak, és beleeszik magukat a lelkünkbe, mert a bosszankodás izzó méreg, ami felfal minden szelíd, nemes és kiegyensúlyozott érzést, és elrabolja az álmunkat.
5. Mindannyian tettünk és mondtunk olyan dolgokat, amelyek nem voltak összhangban legjobb énünkkel. Túl sokan cipelik magukkal ezek terhét, és közben szégyenkeznek. Ha tele vagyunk szégyennel, egyre negatívabban gondolkodunk, és közben saját magunknak okozunk erős érzelmi fájdalmat, ami egész létünkre kihathat. Julian Brass
6. Lassan sikerül magunk körül mindent tönkretenni, Rájöhetnénk, van, amit nem lehet megvenni, és ha eljön majd a vége, és itt fekszünk holtan, Hiába is mondanám, hisz késő, én szóltam!
7. Sok mindent elrontunk akaratunkon kívül. Sietünk, éljük az életünket, nincs időnk megállni és segíteni, ha az túl sok erőt és kitartást kívánna tőlünk. Azt mondogatjuk magunknak: majd... amíg aztán... egyszer rádöbbenünk, hogy nem maradt több helyrehozni való, túl késő.
8. Ha egy bûn büntetlenül marad, a világ kizökken. Ha a bosszú elmarad, az egek szégyenkezve néznek le ránk. Nekünk is meg kell halnunk, hogy a bosszú köre bezáruljon. Így adunk hírt a bátorságunkról, hogy a világ megtudja, hogy kik voltunk és mit tettünk. (...) Egyikünk sem tudja, hogy meddig fog élni, mikor jön el az ő ideje. De hamarosan csak ennyi marad rövid életünkből, a büszkeség, mit gyerekeink éreznek, mikor kiejtik nevünket.
9. Tehetetlenek vagyunk a saját halálunknál is kegyetlenebb halállal szemben. Kegyetlenebb - mert megmutatja, hogyan tûnik el egy ember, először a föld színéről, majd az emlékezetből. Lénárd Sándor
10. Mindennek ára van. (...) Senki se mérheti le előre a tettei súlyát. Általában csak utólag derül ki, miféle kényes egyensúlyok borulnak fel a döntésünk nyomán. Jodi Lynn Picoult