Ha mások elérik, hogy bosszankodjunk rajtuk - a pimaszságukon, az igazságtalanságukon, a kíméletlenségükön -, akkor hatalmukban vagyunk, burjánzanak, és beleeszik magukat a lelkünkbe, mert a bosszankodás izzó méreg, ami felfal minden szelíd, nemes és kiegyensúlyozott érzést, és elrabolja az álmunkat.

Kapcsolódó idézetek

1. A harag mérgező is lehet. Akár jogos, akár nem, idővel keserûség és jogos felháborodás lesz belőle, végül megmérgeznek minket tulajdon érzelmeink. Daniel Gottlieb
2. Mi magunk kapaszkodunk az indulatainkba, érzéseink szinte lehorgonyoznak minket. A haragnak drámai hatása van, indulatot szít, energiát csihol, meghatároz egy kapcsolatot. Azzal a tudattalan félelemmel is megbéklyóz, hogy hátha elszalasztunk valamit, amikor elhárítjuk magunktól. Shirley Maclaine
3. Ha gyûlöljük ellenségeinket, hatalmat adunk nekik - hatalmat álmunk, étvágyunk és boldogságunk felett. Táncra perdülnének örömükben, ha tudnák, mennyire nyomasztanak minket. Gyûlöletünk csöppet sem árt nekik, de saját nappalainkat és éjjeleinket pokollá teszi. Dale Carnegie
4. Nem elég, hogy nem tudjuk egymást boldoggá tenni, raboljuk el még azt az örömöt is, amelyet időnként minden szív meg tud még szerezni magának? Mutasson nekem embert, akinek rossz a kedve, és mégis olyan tisztességes, hogy elrejti, egymaga hordozza, és nem rombolja szét maga körül az örömöt! Vagy nem bosszankodás-e inkább a rosszkedv a saját méltatlan voltunkon, nemtetszés saját magunkkal szemben, egybekapcsolva mindig némi irigységgel, amelyet viszont valami ostoba hiúság uszít föl? Látunk boldog embereket, akiket nem mi tettünk boldoggá, és ez elviselhetetlen. Johann Wolfgang von Goethe
5. Ha egyszer elönt bennünket a méreg, a harag vagy a bosszúság, akkor az egyetlen módja, hogy megszabaduljunk tőle, ha kiadjuk magunkból és cselekvéssé alakítjuk át. Jorge Bucay
6. A harag és a neheztelés bárkit tönkretehet, ahogy a levegő, az élet is megéget, ha gomolygó füstben éljük... De hát létezik a düh, még ha nem is tapasztaljuk, és változtat minket, alakít, olyanná formál, amilyenek nem vagyunk. A harag záloga talán a jellem, amivé válunk. Ha ez a jellem felébred bennünk és elhisszük, hogy még előttünk az út, hogy az igazság leginkább egy be nem fejezett történet része, melyben a düh rendeltetésszerûen jön, akkor ez az ébredés új esélyeket ad, és a nyugalom ígéretét.
7. Miért vagyunk olyan biztosak abban, hogy az öngyilkosság hátte­rében csakis pszichés zavar állhat? Miért nem jut eszünkbe, hogy az illető tudatosan, hosszú és kínzó mérlegelés után dön­tött a befejezés mellett? Talán, mert haragudni akarunk. Ha ismernénk és értenénk az okot, meglehet, nem tudnánk rájuk haragudni. Ez végképp összezavarna minket, a kognitív dis­szonancia pedig kínzó érzést, szorongást keltene bennünk. Haragudni egyszerûbb. És fájdalommentesebb. Az itt maradottak számára. Szigeti Ildikó
8. A rossz közérzethez és a harag, szomorúság vagy sóvárgás érzéséhez hozzáadódik a tehetetlenség kényelmetlensége. Ezért aztán gyakran, hogy "elmúljon", nincs más eszközünk, mint hogy valaki ellen forduljunk, legyen az apa, anya, iskola, barátok, barátnők, kollégák, vevők, a szakma, az állam, a környezetszennyezés, a válság. Miután se nem értjük, se nem uraljuk belső énünket, találunk magunkon kívül felelőst, aki bûnbakja lesz a szenvedésünknek.
9. A bujasággal és fösvénységgel is csak magunknak ártunk, nem két embernek, de a harag: a harag sokkal rosszabb, a harag minden bûn alja, és nem elég, hogy a harag elveszi az eszünket, de ha bekövetkezik, sok más embert is magunkkal ránthatunk.
10. Ha szeretünk valakit, az azt jelenti, hogy kiraboljuk a lelkét, s így rádöbbentjük arra, hogy a lelke hatalmas, kimeríthetetlen és megfejthető. A szenvedést az okozza, hogy nem maradéktalan a rablás. Szenvedünk a bennünk rejlő erőtől, amelyet már senki nem akar kifosztani. Christian Bobin