Csak egyvalamit érdemes örökül hagyni szeretteinknek: a közös emlékeket. Ha ezeket a szívünkben őrizzük, akkor szárnyalunk igazán.

Kapcsolódó idézetek

1. Kincsként kell őrizni a szívünkben az emlékeket.
2. Szárnyalhatunk. De nem a saját szárnyainkon. Mert a madár szárnyakkal születik. Mi pedig kapjuk a szárnyakat. Kaphatjuk. Ha van valaki, aki őszinte szívvel figyel ránk, aki szeret, akinek érezzük szeretetét, akinek fontosak vagyunk. Igen, ez a szeretet, ez a figyelem, ez a törődés szárnyakat ad. Lélekszárnyakat. Csitáry-Hock Tamás
3. Az emlékeink az egyetlen kapcsolatunk a múlttal. A segítségükkel újra és újra ölelhetünk, csókolhatunk, nevethetünk és sírhatunk. Nagyon értékesek! Cecelia Ahern
4. Vannak az életben pillanatok, melyekből csak egy emlék marad lelkünkben: az, hogy boldogok valánk. Eötvös József
5. Lehetetlen megjósolni, hogyan emlékeznek majd ránk, de valami rajtunk áll: a szeretet és az az idő, amit másokra fordítunk. Mert a végén ez az az örökség, amire bárki büszke lehet.
6. Ha legbecsesebb emlékeink tényleg biztonságban és érinthetetlenül lennének elraktározva, nem lenne szükségünk emléktárgyakra. Ami az emlékek ápolásánál igazán számít, az nem az eredmény, hanem a szeretet és az elszánt próbálkozás. Douwe Draaisma
7. Ha valamit nagyon szeretsz, nem hagyhatod csak úgy elveszni. Ez a fajta szeretet tart minket életben, akár van értelme mások számára, akár nincs.
8. A családi örökségek nagyon fontosak. Emlékeztetnek arra, honnan jöttünk, és nem számít, hová megyünk, a család velünk van.
9. Mert az élet repül velünk, ha szárnyalunk vagy csak megyünk, andalogva, kézen fogva, emlékeket felkarolva, sóhajokba kapaszkodva, összebújva vagy széthullva, illatokkal, illanókkal tele tarisznyánk a jóval, hamuba sült fájdalommal, friss idővel vagy múlttal, ezerarcú szép titokkal.
10. Az életben egy feladatunk van, emlékeket gyûjteni. A végén csak azok maradnak.