Ha legbecsesebb emlékeink tényleg biztonságban és érinthetetlenül lennének elraktározva, nem lenne szükségünk emléktárgyakra. Ami az emlékek ápolásánál igazán számít, az nem az eredmény, hanem a szeretet és az elszánt próbálkozás.

Kapcsolódó idézetek

1. Azt mondják, az emlékek elnyomhatóak. De az is lehet, hogy csak elraktározzuk őket valahol máshol. Mert mindegy, hogy mennyire fájdalmasak, nincsen nálunk értékesebb. Az életünk legalább annyira a kudarcainkra épül, mint amennyire a sikereinkre. Ezek tesznek azzá, amik vagyunk.
2. Az emlékek nem fájnak, legyenek bár boldogok vagy szomorúak, örömteliek vagy fájók, rosszak vagy jók: az embereknek az életet jelentik. Az érzelmek, amiket az emlékek keltenek, ártatlanok, ez a szeretet. Ezért van remény a világban.
3. Egész életünkben küzdünk azon dolgok megtartásáért, amiket a legtöbbre értékelünk. Emberekért és tárgyakért, amikről úgy gondoljuk, nem létezhetünk nélkülük. De emlékeink, gyakran nem többek illúziónál, amelyekkel magunkat védjük a pusztító igazságtól.
4. Az emlékek mindennél fontosabbak, ha valakinek nem maradt más a szeretett személyből. J. R. Ward
5. Bármi is történjék, a legszebb emlékeink sosem törnek darabokra. Ettől válnak értékké; érinthetetlenek. Robert Lawson
6. A múlt eseményei az emlékeinkben továbbélnek. Némelyikük olyan fájdalmas, hogy nem akarjuk újra átélni őket. Az emlékeinkre viszont ajándékként is tekinthetünk. Olyasmi, melyet felbonthatunk újra és újra, hogy felidézzük a boldog pillanatainkat. És olykor, az adott pillanatban emlékké alakulhat egy esemény, mert olyan igaz, oly tiszta és jelentős, hogy örökké az emlékezetedbe szeretnéd zárni.
7. Az ember csak akkor jön rá, hogy egész élete emlékekből áll, amikor elkezdi elveszteni az emlékeit, akárha pillanatokra is. Emlékek nélkül nem élet az élet. (...) Az emlékezetünk fûzi össze a bennünk meglevő dolgokat, emlékezetünk határozza meg az értelmünket, a cselekedeteinket, az érzelmeinket. Emlékezet nélkül nem létezünk. Luis Bunuel
8. Nagyon rendben van, hogy nem hoztunk semmi emléket magunkkal sehonnan, és hogy nem volt időnk úgy feldolgozni a benyomásainkat, hogy az mások számára is érthető és befogadható legyen. Arra jövök rá, hogy nem az számít, mit hozol el magaddal, hanem, hogy mit hagysz ott magadból.
9. A szavak nagyon is számítanak. Nem értelmetlenek (...). Ha csupán szavak volnának, akkor nem lennének történetek az írás feltalálása előtti korokból. Nem is tanultunk volna meg írni nélkülük. Ha pusztán csak szavak volnának, akkor az emberek nem esnének szerelembe miattuk, nem éreznék pocsékul magukat miattuk, nem éreznének fájdalmat miattuk, és nyernének enyhülést belőlük.
10. Azt akarom, hogy érintetlenül maradjon meg bennem azoknak a helyeknek az emléke, amelyeket az idő megédesített és megtisztított minden fájdalomtól. És nem is lesz baj, ha egy napon az emlékezet elveszti azokat a képeket is, és hagyja, hogy feloldódjanak a feledésben. (...) Ha soha semmit sem felejthetnénk el, az elviselhetetlen volna.