Csak saját kezünk fonhat koszorúkat, és nincs más dicsőség, mint saját lelkünk tapsa.

Kapcsolódó idézetek

1. Csak a saját kezünk köthet meg, és csak az szabadíthat fel minket. Annie Besant
2. Csak a virágok a díszünk, csak a dalok változtatják szenvedésünket földi gyönyörré. Acolmitzli Nezahualcoyotl
3. Csak akkor számíthatunk mások megbecsülésére, ha mi is megbecsüljük önmagunkat testben és szellemiekben egyaránt. Moldova György
4. Csak a magunk szenvedését tudjuk fölmérni, és csak a saját életünket érezhetjük fölöslegesnek. Paulo Coelho
5. Az emberi szívnek nincs nagyobb boldogsága, mint boldogságot látni, melynek alkotói mi vagyunk. Eötvös József
6. Azért vagyunk-e itt, hogy teremtsünk lelkünkkel valamit a lelkünkből, ami olyan, mint a lelkünk? Valamit, ami a mienk, ami nemcsak más, mint - más, de méltó ékessége lehet felemelt fejünknek. Ady Endre
7. A lelkünk és csakis a lelkünk az, ami leláncol vagy felszabadít bennünket. Buddha
8. Ne Isten alkotásának végtelensége előtt alázkodjunk meg hát, hanem a bennünket koronázó (nyomasztó), az embert érdemtelenül felmagasztaló kitüntetésre legyünk alázatosan büszkék: a szabad akaratra, ami egyedül az ember sajátja az elképzelhető és elképzelhetetlen távlatokon belül, az emberé. Szilvási Lajos
9. Egy pillanatra, drága társam, hajtsd le keblemre szép fejed! Szívünk egy csóknyi lángolásban egy percre megnyugszik s feled. És aztán büszkén, kéz a kézben hordjuk keresztünket tovább, s a sors-rendelte szenvedésben az égtől nem kérünk csodát. Alekszej Plescsejev
10. Mindenki maga irányítja sorsát; mi magunknak kell megteremtenünk boldogságunk okait. Csak mi tartozunk ezért felelősséggel, senki más. Tendzin Gjaco