Család - mi is ez? Egy származási kapcsolat, szülők, leszármazottak, gyerekek, mint én? Vagy egy szociális szövetség, egy gazdasági egység, ami optimális a gyerekneveléshez, munkamegosztáshoz? Vagy valami egészen más, mondjuk: egy hely a közös emlékeknek? A szeretet nyújtotta menedék? Egy alap, amely biztonságot ad?... Sohasem tudtam egyértelmû válaszra jutni.

Kapcsolódó idézetek

1. A család nem csak azokat az embereket jelenti, akik felneveltek. És nem csak azokat az embereket, akiknek ugyanaz a vér csörgedezik az ereiben, mint neked. A család az, ahol szükség van rád. Meg Cabot
2. A család olyan szó, amelynek a jelentésében benne van a biztonság, a sziklaszilárd alap, az a hely, ahová hazamehetünk, amelyben felnőhetünk..., amelyből kirepülhetünk, de mégis emlékszünk rá és belekapaszkodhatunk..., mert amit ott hallottunk, örökre megmarad a fülünkben és a szívünkben..., az emlékek színes szoborként egy életre belénk vésődnek, apró, csillogó színû szilánkokból, amelyek némelyike ugyan haloványabb, sőt néha egészen elhalványul, olyannyira, hogy már-már elfelejtjük..., ám teljesen sohasem merülnek feledésbe. Ez az a hely, ahol elkezdődik az életünk, és ott szeretnénk, ha véget érne.
3. Nálam igazából a család az, amiről beszélhetek, és nem csak a vér szerinti kötelékről van szó, hanem annál sokkal nagyobb dologról. A családot azok az emberek alkotják, akiket beengedsz az életedbe. A család az, ami támogat és átsegít dolgokon. Õk azok, akikkel igazán törődsz.
4. Családnak hívják a szüleiket sokan tévesen, mikor már megvan a saját párjuk. Nem, tudd, hogy a házasság vagy együttélés első napjától kezdve az a családod, akit választottál magadnak. A napi dolgokat vele beszéled meg, a nehézségeket is együtt kezelitek, a döntésekben együtt álltok ki, együtt élitek az életet. Nem egymás mellett, hanem együtt. Marie Clarence
5. A család nyújtja a legjobb védelmet az egyén számára. (...) Mármint nem a szülőkre gondolok, hanem egy saját családra. Egy jó férjre és néhány gyerekre, akik összekötik a szülőket egymással. Meg egy otthonra. Karin Smirnoff
6. Az emberek megházasodnak, gyerekeket nevelnek, együtt élnek - de ezek csak a külsőségek. A család az, amelynek körében igazi nyugalomra és érzelmi támogatásra lelhetünk. Shunmyo Masuno
7. A család nem az, ahová látszólag tartozol, vagy ami a születési anyakönyvi kivonatodban áll, vagy ahogy kinézel, de még az sem, amit a DNS-vizsgálat mutat. Családot bárhol lehet találni, ahol az embert szeretik, és ahol gondoskodnak róla. Ez jelenthet barátokat, nevelőszülőket, egy bizonyos csoportot vagy akár egy jótékonysági intézményt is. Ami sokkal inkább számít - a kémiánál és a felmenőknél is sokkal jobban -, az egyfajta speciális kötelék, az az érzés, hogy soha nem hagynak cserben.
8. A család sok esetben áldás. Furcsa mód ez nem olyan tényező, ami adva van. Ezért meg kell harcolni, fel kell vállalni a konfliktusokat, kimondani a saját sérelmeinket, és ezzel együtt meg kell hallgatni a másikét, és akkor beszélhetünk áldásos családról. S nehogy azt higgyük, hogy a boldog, kiegyensúlyozott családi élet egy állandó állapot! A hullámvasút sík terepnek tûnik ahhoz képest, amilyen viszonytagságokon egy családnak végig kell menni újra és újra. A család boldogsága egy újra és újra felmerülő cél minden családtag számára.
9. Egy régi mondás szerint senki sem választhatja meg a családját. Elfogadjuk, amit a sors adott, és tetszik vagy sem, szeretjük őket vagy sem, megértjük őket vagy sem, megbirkózunk vele. Egy másik ősrégi tanítás szerint a család, amibe születünk, csak afféle kiindulási pont: etetnek, öltöztetnek, és vigyáznak ránk, amíg készen nem állunk arra, hogy kilépjünk a való világba, és megtaláljuk a magunk törzsét.
10. A család, igen, a család. Az annyiszor, a különféle újdondászok által elparentált "intézmény". A legfontosabb, a "döntő" hely, ahol egy erkölcs, egy vallás, egy nép, egy nyelv, egy haza megmaradhat vagy elveszhet. Ahol a legelemibb szinten a legősibb mérleg mûködik, s ha jól, akkor hajigálhatják rá a hazugságokat kintről, akárhonnan, akkor is mindennek az igazi súlyát mutatja. Ahol mégis megvan a saját titkunk, amibe képtelen behatolni a másik. Bertók László