Csoda az a külső esemény, amelynek azért nem értjük az okát - mert az belül történik. Ez minden gyógyulásnak, teremtő mágiának, alkotásnak a titka. Először belül - aztán kívül.

Kapcsolódó idézetek

1. Csoda az, ami bennünk és körülöttünk van - de nem vesszük észre. Amíg éljük, azt hisszük, természetes... Csak amikor elmúlt már, döbbenünk rá, hogy csodában éltünk. Utólag. De akkor már késő. Müller Péter
2. Nem létezik a "miatta". Vagyis bármi, ami velünk történik, az nem más miatt van, hanem miattunk, belőlünk fakadóan. Annak a kódja, ahogyan reagálunk a dolgokra, bennünk van, belül. Soma
3. A csoda az olyan, ami éppen csak megtörténik. Az emberek megpróbálnak utána mindenféle magyarázatot koholni, hogy megnyugtassák önmagukat és úgy érezzék, megértették az egészet. Túlontúl felzaklató dolog szembenézni az ismeretlennel.
4. A külső dolgok révén fedezzük fel azt, ami bennünk van, és a belsőnk révén teremtjük meg magunk körül a világunkat. Minden attól függ, milyen vagy legbelül. Robert Lawson
5. A tudomány lépésről lépésre tárja fel a mindenség titkait, egyre fantasztikusabb összefüggéseket ismer fel. És felmerül a kérdés: mindez véletlenül jött-e létre? Az ember eljut oda, hogy egy csodálatos alkotásról van szó, és itt belép - vagy nem lép be - a hit. Vizi Elek Szilveszter
6. Csoda csak a hit számára létezik; a csoda a hit világszemlélete, mert a tények és dolgok mögött a közvetlenül ható Istent tapasztaljuk meg.
7. Léteznek orvosi csodák. Bár mi, akik a tudományra esküdtünk fel, nem szeretünk hinni a csodák létezésében. De léteznek, történnek dolgok, amikre nincs magyarázat. Nem irányíthatjuk őket, de megtörténnek. Élünk a csodával, ha rátalálunk, átnyúlunk a szakadékon. Bár lehetetlennek tûnik, és nélkülöz minden logikát, átérünk.
8. A csoda nem a megtapasztalásról szól, nem a mi szemünk, a mi értelmünk számára van. A csoda önmagáért való. Mint az univerzum maga, tőlünk független, és minket semmibe vesz. Veres Attila
9. A csoda az, ami lehetetlennek tûnik, mégis megtörténik.
10. A csoda itt lakik közöttünk. Itt él velünk, itt jár közöttünk, veled van az utcán, a munkahelyeden, az otthonodban. Melletted ül az asztalnál, ott fekszik ágyadban, sorban áll veled a boltban. Mindenütt ott van. Nem látod, de ott van. És várja, hogy megszólítsd. Mert csak ennyit kell tenned. De te félsz tőle. Mert azt hiszed, megfoghatatlan, elérhetetlen, rejtélyes. Hogy nincs. Ezért lemondasz róla. Pedig csak meg kell szólítanod. Elmondanod neki, hogy mit szeretnél, mire vágysz. (...) És a Csoda teljesíti. Csitáry-Hock Tamás