De nemcsak embereket gyûlöl. Gyûlöl maga körül minden szándékot, akár karrierre irányul, dicsőségre, akár egy nő megszerzésére. Gyûlöli, ha megvárakoztatják, mert úgy érzi, az idejével együtt őt magát is semmibe veszik, ha pontosan jönnek hozzá, azt hiszi, csak azért teszik, mert minél hamarabb túl akarnak esni a találkozáson vele. Pedig már elmúlt hatvanéves, honnan veszi az erőt ennyi gyûlölethez?

Kapcsolódó idézetek

1. Nehéz nem gyûlölni... embereket, dolgokat, intézményeket. Mikor megtörik a lelkedet, és élvezettel nézik, ahogy elvérzel, a gyûlölet az egyetlen helyénvaló érzés. De tudom mit tesz a gyûlölet az emberrel. Ízekre szedi és kifordítja önmagából. Olyanná válik, amilyenné soha sem akart.
2. Van, akinek nem keresem a társaságát, mert pazarlásnak tartanám azt az időt, amit vele töltenék. A gyûlölet nagyon erős szó. És túl intenzív érzés. A valódi gyûlölet óriási energiákat emészt föl, nagy luxusa az életnek. Inkább távolságot szoktam tartani, de azt sem helyektől, csak emberektől. A helyek önmagukban mindig ártatlanok. Térey János
3. - Mi veszi rá az embert, hogy önmagát gyûlölje? - Talán a gyávaság. Vagy az örökös félelem, hogy rossz, és nem felel meg az elvárásoknak. Paulo Coelho
4. A férfi, aki nem fedezte fel saját nőiességét és nem barátkozott meg azzal, a tudatalattijában rejtőző nőt gyûlöli, de kifelé vetíti azt, mint a gyengeség megvetését és a nők elleni dühöt. A homoszexuálisok gyûlölködése és félelme szintén a kiforratlan és nem kiteljesedett nemiségből fakad. Ennek a gyûlöletnek a lényege a férfi teste és a lelke közötti kapcsolat hiánya. Richard Rohr
5. Kegyetlen az élet. Tesz rá, hogy ki öreg vagy fiatal, férfi vagy nő, szeretett vagy gyûlölt. Csak arra számíthat az ember, hogy vele is ugyanolyan méltánytalanul fog bánni, mint mindenki mással.
6. Gyûlölöm, ha jössz, mert gyûlölöm, hogy itt hagysz! Gyûlölöm, ha hozzám szólsz, gyûlölöm, ha hallgatsz! Gyûlölök már mindent, gyûlölöm, hogy így van! Gyûlölöm, hogy a szívben mindig más van, mint az agyban!
7. - Olyan furcsa, hogy két ember, akik szerették, a végén meggyûlölik egymást. Hogy lehetséges? - Az a kérdés, miért hagyják, hogy így legyen? Mindenki raktározza az érzéseit, megbánást, haragot, dühöt. Legtöbben kiengedik néha, hogy ne nyomja úgy a lelküket. Így megbirkózhatnak vele.
8. Az ember olyan fiatal, vagy öreg, amilyennek érzi magát. És ha megjön az óhajtott jó, megkésve, nehézkesen, akkor mindazzal a kicsinyes, zavaró, bosszantó kísérettel jön, a valóság minden sarával, amivel a képzelet nem számolt, és ami az embert ingerli. Thomas Mann
9. Az ember az időt és a jelent nem ajándéknak érzi, hanem akadálynak, magában való értékét tagadja, megsemmisíti, gondolatban átugorja. A várakozás, amint mondják, unalmas, hosszúra nyújtja az időt. Éppúgy, sőt még inkább azonban azt is mondhatjuk, hogy megrövidíti, mert időtömegeket nyel el anélkül, hogy azokat önmagukért átélné, kihasználná. Úgy is mondhatnók, a várakozó, a csak várakozó olyan nagybélû falánkhoz hasonlatos, akinek emésztőtraktusa tömegesen hajtja át az ételt, anélkül, hogy tápláléktartamát feldolgozná, hasznosítaná. Tovább is mehetnénk és azt mondhatnók: ahogy az emésztetlen étel nem erősíti az embert, úgy a várakozással eltöltött idő nem öregíti. Igaz, hogy tiszta és vegyületlen várakozás a gyakorlatban nemigen fordul elő. Thomas Mann
10. A gyûlölet olyan, mint a lappangó rákos megbetegedés, szétmarja a személyiséget, és eleszi az élethez szükséges egységet. A gyûlölet elpusztítja az ember érzékét az értékek iránt és az ítélőképességét. Arra készteti, hogy a gyönyörût visszataszítónak lássa, a visszataszítót pedig gyönyörûnek, arra készteti, hogy összetévessze az igazat a hamissal, és a hamisat az igazzal. Martin Luther King