Drámák, színjátékok, harcok, versengés, erőfeszítések, berántanak, megpörgetnek, féktelen körhinta az élet. (...) Van-e mód szabadon kiszállni, míg vadul száguld a hinta, vagy bárgyún várjuk a halált, mely lecsap és megállítja?

Kapcsolódó idézetek

1. Az élet olyan, mint egy forgószínpad, egyszer tragédia-jelenet megy rajta, máskor vidám bohózat... olyan, mint a hajóhinta, a boldogság csónakja hol felszáll, hol leszáll.
2. Az élet, akár egyéni, akár közösségi, személyes vagy történelmi, a mindenség egyetlen entitása, melynek a veszély a lényege. Sorsfordulatokból, peripeteiákból áll. Szoros értelemben: dráma. José Ortega y Gasset
3. Az élet olyan, mint a hullámvasút: egyszer fel, egyszer le. De a halál is olyan: ha egyszer lendületbe jön, nincs erő, amely megállíthatná.
4. A munka, a számlák, a biztosítási kötvények: ezek jelentik a horgonyt, az állandóságot. Viszont néha fel kell ülni a hullámvasútra, be kell nevezni egy versenyre, meg kell lovagolni egy hullámot: ettől lesz az élet szórakoztató. A fortély abban áll, hogy az ember megtalálja a kellő egyensúlyt. Nora Roberts
5. Az életet nem lehet féken tartani. Szabad utat tör magának, elterjed, korlátokat dönt le - fájdalmas, talán sokszor veszélyes is. De ilyen.
6. Nehéz időket élünk, (...) bonyolult, zajos és felgyorsult életet. És ha az ember nem képes lépést tartani, kiesik a játékból, és mások futnak be a célegyenesbe helyette. Monika Feth
7. Valami, aminek, ha tetszik, ha nem, a része vagy, feltartóztathatatlanul és egyre sebesebben száguld a kikerülhetetlen felé. Próbáld meg a szabályaid (mértékeid?) közt tartani, rendezni legalább a saját gondolataidat, érzéseidet, képzeletedet, önuralommal, tiszta fehérnemûben várni a várhatatlant. Bertók László
8. Létezik törvényes és törvénytelen, lehet vidám vagy szomorú, gazdag vagy szegény, élő vagy halott, de jó vagy rossz nincs. Az élet folyik a maga medrében és sodorja vele az eseményeket.
9. Az élet egy sûrû folyam, észre sem vesszük, és körbezár bennünket, gyorsan kell mozognunk, hogy le ne ragadjunk, minden lehetőséget meg kell ragadnunk. Sigrídur Hagalín Björnsdóttir
10. Nyílt tengeren hajózni olyan (...), mint szenvedélyesen szeretni; végletes, hol gyönyörû, hol borzalmas, mennyei és pokoli, kétségek közti hányattatás, mely nemritkán kétségbeejtővé válik. (...) Soha véget nem érőnek látszó várakozás, ami után legritkább esetben teljesül az, amire vártunk. Életre-halálra szóló elköteleződés, mert ha egyszer ott vagyunk kint és jön a vész, akkor nincs hova bújni, ki kell bírni, és végig kell csinálni valahogy. A szerelemre mégis talán abban hasonlít legjobban a vitorlázás, hogy mindkettőben a szabadság és a boldogság álmának egyszerre való teljesülését látjuk, de abban is van párhuzam, hogy bármennyi szenvedést, kétséget, gondot, kényszert és kompromisszumot kész vállalni az ember azért, hogy egyszer-egyszer kivételesen úgy érezhesse: most végre megvalósult a szabadság álma, és boldog lehet egy-egy tökéletesnek tetsző pillanatra.