Nyílt tengeren hajózni olyan (...), mint szenvedélyesen szeretni; végletes, hol gyönyörû, hol borzalmas, mennyei és pokoli, kétségek közti hányattatás, mely nemritkán kétségbeejtővé válik. (...) Soha véget nem érőnek látszó várakozás, ami után legritkább esetben teljesül az, amire vártunk. Életre-halálra szóló elköteleződés, mert ha egyszer ott vagyunk kint és jön a vész, akkor nincs hova bújni, ki kell bírni, és végig kell csinálni valahogy. A szerelemre mégis talán abban hasonlít legjobban a vitorlázás, hogy mindkettőben a szabadság és a boldogság álmának egyszerre való teljesülését látjuk, de abban is van párhuzam, hogy bármennyi szenvedést, kétséget, gondot, kényszert és kompromisszumot kész vállalni az ember azért, hogy egyszer-egyszer kivételesen úgy érezhesse: most végre megvalósult a szabadság álma, és boldog lehet egy-egy tökéletesnek tetsző pillanatra.