E hármasszín a lelkemen ragyog, Számomra nincs szebb ezen a világon; E lobogót én, mert magyar vagyok, Hûséggel védem, szeretettel áldom.

Kapcsolódó idézetek

1. Hazám, a nagyvilág te vagy nekem, Érted ég szívemben rég a honszerelem, Sebzetten szétszabdalva bár ne látnának soha, De hiszem, hogy felragyog még a magyarok csillaga.
2. Tud szeretni a magyar szív igazán, S kit szeretne, ha téged nem, szent hazám? Érted élünk, égünk, lángolunk, Érted honfi szívvel áldozunk. Thaly Kálmán
3. Keblemre tûzlek ismét drága jelvény, Szivemnek rég alvó szerelmese. Ki a nagy éjben úgy tüntél elém föl, Miként egy álom, mint tündérmese. Virrad. Felébredénk. Im ujra látlak: Jobb égnek három szinû csillaga! Szivem dobogva lejt alattad ismét, S büszkébb reád, miként volt valaha. - Üdvözöllek nemzetiszín csillag! Jókai Mór
4. Hazám jogát meg ne bántsák! Lobogóját le ne rántsák! Mert ha teszik, jaj lesz nékik! Meglátják a világ végit. Zichy Géza
5. De a fényem nem aluszik, Magyar lelkem nem alkuszik, Nem eladó hazám földje, Sem egészben, sem széttörve.
6. Megtörni nem fogok, itt éltem, itt halok, Áldom az Istent, hogy magyar vagyok.
7. De túl minden bún, minden szenvedésen, Önérzetünket nem feledve mégsem, Nagy szívvel, melyben nem apad a hûség, Magyarnak lenni: büszke gyönyörûség! Sajó Sándor
8. Trikolort lengetnek tavaszi fuvalmak: Legszentebb ünnepét üljük a magyarnak. Ünnepelő köntös; ünnepelő arcok: Feledjük egy napra a köznapi harcot. Március illata keblünket átjárja, S fellobog bennünk a lelkesedés lángja. Szép Ernő
9. Hatalmas, szép nyelv, Magyarnak nyelve! Maradj örökké Nagy és virágzó! Kísérjen áldás, Amíg világ áll! S legyen megáldott Az is, ki téged Ajkára vesz majd: Elsőt rebegve, Végsőt sóhajtva! Ábrányi Emil (ifj.)
10. A háború egy hőse, Igen, ez lesz belőlem, És mikor hazatérek, Rohadt büszkék lesznek rám. Hordani fogom ezt a zászlót Akár a sírig is, ha úgy kell, Mert ez a zászló, amit szeretek, És ez a zászló, amiben hiszek.