Ebben a kalózhajó világban semmilyen téren se szégyen a lenyúlás. Az idézőjel, mint valami haszontalanság, kiment a divatból. Vagy az erkölcsből? Néha sajnálom, hogy szeretem a mozit, mert ott is gyakori a lopási példa. Különben az olvasásban is ezt észlelem, csak ott epigonoknak hívják a kleptósokat.

Kapcsolódó idézetek

1. Mostanság mindent lopnak, jó s rossz ötletet, zenei, filmes, irodalmi témát egyaránt. Nem is besurranó kémek többszörösen titkos módján, hanem a piaci légy pofátlanságával teszik ezt, nyúld le, ne szégyelld jeligére. Ilyen spórák közt az ember nem maradhat nagyvonalú. Vavyan Fable
2. Sokszor azt is elfelejtjük, hogy a kalózoknak valójában csak a marketingjük jó: félünk a halálfejes zászlóiktól, ezáltal mumusokká válnak. Mumusokkal küzdeni pedig igazán félelmetes. Ha azonban leradírozzuk róluk a fél szemet, a kampókezet, a gonosz tekintetet és a legendákat, akkor könnyedén meghódíthatjuk a tengert, amit nekünk szántak. Áldozatok, veszteségek azért lesznek így is, de ez egy csata, számolni kell vele.
3. Ez a világ a szenvedésé, és mindannyian tolvajként élünk benne. A becsület és a hûség nem erény, csak kifogás arra, hogy valaki még többet lopjon. Ken Liu
4. A sznobizmus egy nagyon jó dolog, az előreviszi a kultúrát, azzal semmi baj nincsen. Ha - vagy mert adsz magadra, vagy mert olyannak szeretnél látszódni - színházba jársz vagy könyveket vásárolsz, és azokat elkezded olvasni, vagy megszereted, vagy föl fogod adni. Tehát a sznobizmus egy oda vezető folyosó. Grecsó Krisztián
5. Nem könnyû jónak lenni, ugye? Még akkor sem, ha neked, ebben a kusza, zûrzavaros, csábításokkal teli huszonegyedik században úgynevezett erkölcseid vannak. Felejtsd el őket. Felejtsd el, mert különben örök vesztes leszel.
6. Az olvasó szinte naponta belebotolhat hétköznapi kalandorokba, legyen az dokumentumfilmes, idegenvezető vagy rasztahajú, batikolt pólós utcai zenész. Nem kell, hogy mindenki ilyen legyen, szeretni vagy szívből elfogadni sem muszáj a különcöket, de érdemes tudomásul venni, hogy nélkülük nehezebben épülnének hidak a szokásaikat, rendjüket, identitásukat féltve őrző emberi közösségek között.
7. Elég pocsék, ha a sznobizók lesújtóan bánnak a kevesebbre tartottakkal. Senki se csipázza, ha hülyének nézik, ezért aztán konflis konflist követ, és kész az örvény! Vavyan Fable
8. Mindenki eltéved egyszer. Vannak, akik rossz vonatra szállnak, rossz helyen fordulnak be az úton, félrelépnek a sötétben, gödörbe esnek, rossz emeleten lépnek ki a liftből, vagy eltévednek az uszodában, amikor fáradtan keresik a partot a folyton mozgó emberfejek között. Minden eltévedés a káosz létét bizonyítja, a világ játékos-gonosz fintorral csavarodik egyet, ami kívül volt, az belülre kerül, ami belül volt, az lesz a különleges. Az ember előbb vagy utóbb megtanulja, hogy a valami, amit térnek nevez, értelem nélküli üresség csupán. Havasréti József
9. Humor. Irónia. Pátosz. Mindig is úgy gondoltam, ezeket a tulajdonságokat azért fejlesztettük ki mi, emberek, hogy megbirkózzunk ezzel az oly gyakran kegyetlen és igazságtalan világgal. De amellett, hogy vigaszt nyújtanak, ezek a tulajdonságok egyben felismerések - rövid, felvillanó, de azért fontos felismerések - arra nézve, hogy bármilyen küzdelmet és szenvedést is tesz elénk ez a világ, ezek nem tehetnek igazából kárt abban a nagyobb, örök lényben, akik valójában vagyunk. A nevetés és az irónia szívből jövő emlékeztetők arra, hogy nem rabok vagyunk ebben a világban, csak átutazók.
10. Az események jönnek hozzánk, nem pedig fordítva. Mert hiszen miért van az, hogy bizonyos embereknek csupa izgalom az életük, másoknak meg merő unalom? Vajon a környezetük tehet róla? De nem ám! Az egyik ember beutazhatja a fél világot anélkül, hogy bármi érdekes történne vele. Vérfürdő az érkezése előtti héten, földrengés az elutazása után egy nappal, hajótörés a lekésett járaton. A másik meg kertvárosban lakik, naponta vonattal bumlizik a Citybe, és mégis mindenféle megesik vele. Zsaroló bûnbandák, gyönyörû lányok, bankrablók karmaiba kerül. Vannak emberek, akik egyszerûen vonzzák a baleseteket - s még akkor is történik velük valami, ha csak a városligeti tóra mennek sétahajókázni. Hasonlóképp áll a helyzet a maga Hercule Poirot-jával is: nem kell keresnie a bûntényt, jön az hozzá magától is. Agatha Christie