Ugrás a tartalomra
Ebben a pillanatban (...) megértette, a szerelem nagyon is színes: mintha ezer szivárvány ragyogna egymáson. "Mennyi dologból maradtam ki, csak mert féltem az elvesztésétől" - gondolta, miközben a szivárványt nézte.
Kapcsolódó idézetek
-
Emlékszem, milyen volt először szerelmesnek lenni. Fiatalnak, félelmet nem ismerőnek... amikor a jövő a szivárvány színeiben pompázik előtted, minden ragyogó, és minden lehetetlen dolog hirtelen lehetségessé válik. Amikor az ember legyőzhetetlennek érzi magát.
-
Azért kellene élni (...), hogy felfedezzem a világot, hogy csak mosolyogjak és mosolyogjak, meg nevessek, újra meg újra. Tudom, hogy ezek azok a dolgok, amik számítanak nekem. Rettentő sokat számítanak. De azt is tudom, hogy a szerelem visz színt mindebbe.
-
A szerelem színes, kápráztató szivárvány egyik szívtől a másikig. Vagy mondjuk: láthatatlan, de fölötte élvezetes táplálék, amelynek első falatja meg van cukrozva, az utolsó falatja pedig meg van mérgezve.
Gárdonyi Géza
-
Végigsuhant rajta a szerelem hulláma, és érezte, hogy a szívét bezáró üvegburok ezernyi szilánkra hasad.
-
A szerelem olyan tartós, mint a szivárvány - gyönyörûséges, amíg tart, és várható, hogy abban a pillanatban eltûnik, ahogy kettőt pislog az ember.
Jodi Lynn Picoult
-
Állandóan csak rágondolt, együttlétük minden percére emlékezett, ezerszer fölidézte a boldogság és a gyönyör pillanatait, keresett valamit, amibe belekapaszkodhat, bármit, ami reményt adhat, hogy mégis van jövője a kapcsolatuknak.
Paulo Coelho
-
Sok szerelme volt, mindegyikről azt hitte, hogy szereti, de mindig eljött az a pillanat, amikor a szerelem egyik percről a másikra elmúlt. Az összes dolog közül, amit ismert, a szerelem volt a legbonyolultabb. Most éppen egy nála idősebb fiúba volt szerelmes. (...) Újra hitt a szerelemben, az érzelmeire hagyatkozott, de annyi csalódás érte, hogy már semmiben sem volt biztos. Ennek ellenére még mindig ezt tartotta élete nagy kincsének.
Paulo Coelho
-
Úgy érezte, szebb lett körülötte a világ. Fényesebben ragyogtak a csillagok az égen, vidámabban szólt a tücskök muzsikája, édesebbé vált a virágok illata és simogatóbbá az éjszaka hûvössége. (...) Tudta, hogy ez a szerelem örökre megváltoztatja az életét.
A. O. Esther
-
Szerettem. És ujjongtam, hogy szeretni tudok, szerethetek. Nincs más ezen kívül, ami ennyit adhat s mindent elvehet, ragyogás ez, nélküle színtelen voltam s lennék.
Vavyan Fable
-
Arra gondolt, hogy hányszor gyötörte a szenvedély, hány és hány éjszakát forgolódott álmatlanul, várva egy telefonhívást, ami nem jött, hány romantikus hétvégét töltött el úgy, hogy a következő héten nem volt folytatás, hányszor nézegetett aggódó tekintettel mindenfelé egy-egy buliban, hányszor örült egy-egy hódításnak, ami az önbizalmát növelte, hányszor kínozta a magány, amikor szentül hitte, hogy egyik vagy másik barátnőjének a fiúja az egyetlen a világon, aki őt boldoggá tudná tenni. Mindez része volt a világának - és az általa ismert összes ember világának. Ez volt a szerelem, és az emberek az idők kezdete óta így keresték a Másik Felüket: szemekbe nézve, a csillogást és a vágyat kutatva.
Paulo Coelho