Egy (...) alapvetően igazságtalan társadalomban kár szörnyülködni, hogy annyi a bûnöző. Inkább azon csodálkozhatnánk, hogy még mindig olyan sokan becsületesek.

Kapcsolódó idézetek

1. Jó annak, aki attól félhet, hogy az emberek igazságtalanok, jaj annak, akinek már attól is félnie kell, hogy igazságosak. Osvát Ernő
2. A világ kegyetlen, és egy kegyetlen világban egy erkölcs van, a szerencse. Elfogulatlan, előítéletmentes, igazságos.
3. A világ kegyetlen, és egy kegyetlen világban egy erkölcs van, a szerencse. Elfogulatlan, előítéletmentes, igazságos.
4. Én abban hiszek, hogy a legvégén minden, a képességünktől telhetőt megtettünk, hogy másokat egy kissé boldogabbá, és magunkat is boldogabbá tegyük, és ez a legjobb, amit tehetünk. Másokat kevésbé boldoggá tenni bûncselekmény. Önmagunkat boldogtalanná tenni az, ahol a bûncselekmény kezdetét veszi. Meg kell próbálnunk hozzájárulnunk a világ örömeihez. Ez az igazság, nem számít mi a problémánk, az egészségi állapotunk, a körülményeink, próbálkoznunk kell. Nem mindig voltam ezzel tisztában, és most boldog vagyok, hogy oly sokat megéltem, hogy erre magamtól ráeszméltem. Roger Ebert
5. Ne ítéld el az embereket. Az emberek nem bûnösök. Dmitry Glukhovsky
6. Nem sokra becsülöm azoknak a tisztességességét, akiket csak a túlvilági büntetéstől való félelem tart vissza a bûnök­től. Ellenben aki saját erkölcsi normái alapján él erkölcsös, tisztességes életet a maga és embertársai javára, az az igazán erkölcsös.
7. Az állampolgárok döntő többsége becsületes akkor is, ha nem gondol a törvények szankcióira. Normális ember számára az az igazi büntetés, ha elveszti a saját erejébe és nagyságába vetett hitét. Maria Montessori
8. A világ sokkal elviselhetőbb volna, (...) ha megtagadnánk, hogy szóba álljunk azokkal, akik vétettek a helyes magatartás szabályai ellen. Akkor megtanulnák, hogy az aljasság nem fizetődik ki, mert a társadalom kiveti magából a becstelen embert. Ruth Rendell
9. A legtöbb ember nem a bûnre haragszik, hanem a bûnösre. Lucius Annaeus Seneca
10. Nem vagyok boldogtalan, és szánalmat sem akarok kelteni senkiben. Vagyok, amilyen vagyok, s ennyivel meg is elégszem. Nagy vigasz, hogy van, akinek még nálam is rosszabb a sora. Lehetséges, hogy van Isten, de az adott történelmi pillanatban, s mindazok után, ami megtörtént velünk, ugyan mi jelentősége van ennek? A világ talán jobbá lett annál, amilyen? Igen, talán, de mivégre annyi kérdés? Sikerült megmaradnom, s noha a látszat csal, része vagyok az emberi nemnek. Mario Vargas Llosa