Egy menekülő élet egyáltalán nem élet. Jobb nem mozdulni és szembenézni a valósággal. Birkózz meg azzal, amit kaptál és hozd ki belőle a legtöbbet! Igen! Az ember mértéke nem az, hogy hol él, hanem hogy hogyan. Hogy hozza ki belőle a legjobbat. Hozd ki belőle a legjobbat!

Kapcsolódó idézetek

1. Aki félelemben él, nem is él igazán. Mindig is lesznek olyanok, akik szembeszállnak a félelemmel, és mindig lesznek olyanok, akik inkább elmenekülnek.
2. Az élet nem arról szól, hogy mindenki azt kapja, amit szeretne vagy amit megálmodott. Közel sem! Az ember csalódik, félreismer, rosszul dönt, és még sorolhatnám a bajokat. Ezek elől a menekülés nem a dac, hanem a felismerés és a problémák megoldása, akár kibeszélésükkel.
3. Ne hidd, hogy ha megszöksz, akkor megszabadulsz a problémáidtól, mert a szökés önmagában nem elég, hogy megváltozzon az ember. A megoldást ne kívül keresd, mert az benned van.
4. Nem lehet az embernek csak úgy fogni magát, aztán arrébb-állni. Az ember nem csak annyi, amennyit a lábán, hátán elvisz. A világa is hozzátartozik. Bor Ambrus
5. Engedni kell, hogy az emberek elrángassanak olyan helyekre, ahová magadtól nem mennél. Engedd, hogy mondjanak olyan dolgokat, amiket nem akarsz hallani. Engedd, hogy összetörjenek, aztán újból összerakjanak. (...) Erről szól az, hogy élünk.
6. Nem úgy történik minden, ahogy mi szeretnénk. Hiába akarunk eljutni valahová, hiába akarunk túlélni, ha a mindenség másként akarja. Elfuthatunk, de nem menekülhetünk.
7. Tényleg, az embernek muszáj élnie az életét, nem csak hol belecsöppenni, hol kiugrani belőle. Különben soha nem tudod, mi folyik éppen. Nick Hornby
8. Az ember nem tudja elviselni a teljes valóságot. A legtöbb élet menekülés az igazi éntől. Frank Herbert
9. Ér elmenni. Ér menekülni. Sőt, minél egészségesebb vagy, annál inkább tudsz jól menekülni olyan helyekről, ahol neked rossz. A gyógyulás nem arról szól, hogy én megtanulom tûrni a fájdalmat, amikor van lehetőségem változtatni. Csirmaz Luca
10. Ne gondold, hogy az élet olyan, amilyennek képzeled. A saját útján jár. Te meg a magadén. És ezek nem azonosak. Bizony... Nem mintha boldog akartam volna lenni, nem. Pusztán menekülni akartam... menekülni, igen: menekülni. Csak később jöttem rá, minek kell a kiindulópontnak lennie: a vágyaknak. Az ember azt hinné, más az, ami megmenti: a kötelesség, a tisztesség, az, hogy jó legyen. Nem. A vágyak mentik meg az embert. Ez az egyetlen, ami valódi. Velük megmenekülsz. Csakhogy későn jöttem rá. Ha időt adsz az életnek, könyörtelen, különös fordulatokat vesz: és egy szép napon azt látod, hogy már csak úgy lehetnek vágyaid, ha bajt okozol velük magadnak. Ekkor minden felborul, nincs mód a menekülésre, minél jobban kapálózol, annál jobban belegabalyodsz a hálóba, minél inkább lázadsz, annál jobban sérülsz. És nincs menekvés. Túl későn kezdtem vágyakozni. Minden erőmmel. Annyi bajt hoztam magamra, hogy el sem bírod képzelni. Alessandro Baricco