Nick Hornby

Fiatalon még nincsen olyan mély gödör, amelyből ne tudnál valahogy kikecmeregni, vén fejjel örülhetsz, ha egyből is kimászol. Ahogy öregszel, sokkal alaposabban tudod elszúrni a dolgokat.

Győzött a popkultúra. Ma már csak elvétve találni olyan mûkritikust, aki szerint van jó és rossz mûvészet. A képzőmûvészet és a klasszikus zene az utolsó két bástyája ezeknek a fennhéjázó alakoknak.

Utálom az időt. Soha nem csinálja azt, amit szeretnél.

Néha tudod, hogy örökre megjegyzel egy-egy pillanatot, még akkor is, ha épp semmi sem történik.

Tényleg, az embernek muszáj élnie az életét, nem csak hol belecsöppenni, hol kiugrani belőle. Különben soha nem tudod, mi folyik éppen.

A jövőben soha nem tudja az ember, hogy mikor mit kell csinálnia.

Minél tovább nem mondja el neked valaki azt, amit nem akarsz hallani, annál jobb.

Az emberek furcsa dolgokat csinálnak, ha össze van törve a szívük.

Hihetetlen, hogy az ember őrizkedhet a bajtól az életének nagyjából minden egyes percében, leszámítva, mondjuk, öt másodpercet, és az az öt másodperc a lehető legnagyobb bajba sodorhatja.

Ha valaki azt mondja neked, hogy szeret, akkor köteles vagy te is azt mondani neki, nem igaz? Elég szőrös szívûnek kell lenni ahhoz, hogy ne mondjad.

Néha nem számít, hogy kinek beszélsz, csak az a lényeg, hogy beszélhess.

Volt az az idő - lehet, hogy egy napig tartott, lehet, hogy pár napig, már nem emlékszem-, amikor úgy tûnt, hogy minden összeáll. Úgyhogy nyilvánvalóan ideje volt jól elbarmolni az egészet.

Nem írhatja át az ember a történelmet, és nem hagyhat ki belőle részeket csak azért, mert neki úgy jobban megfelel.

Örülök, hogy vannak olyan dolgok, amiket nem tudtok, és ki sem tudtok találni, olyan fura dolgok, amik, már amennyire ezt tudhatom, csakis velem történtek meg az egész világtörténelemben.

Ismered azt az érzést, amikor látsz egy halom pólót a boltban, szépen összehajtogatva, fölstószolva meg minden, és megveszed az egyiket? Otthon soha nem látod már ugyanolyannak. És akkor rájössz, hogy csak azért tûnt annyira klafának a boltban, mert ott volt a többi is.

Lehet, hogy ha elválasztom egymástól a véletleneket, és egy kis szünet van közöttük, akkor jobban elhiszik őket. (...) Még mindig nem tudom eldönteni, hogy ezek a dolgok véletlen egybeesések-e vagy sem: az, ha megkap valamit az ember, amit akar, talán sohasem véletlen.

Azt mondani, hogy bármit megtehetek, amit csak akarok, olyan, mint kihúzni a dugót a kádból, és aztán azt mondani a víznek, hogy mehet, ahová akar.

Nem mondom, hogy a futball öl, butít és nyomorba dönt, de hogy miatta maradtam vissza a fejlődésben, az biztos.

Egy normális világban, ha egy lány kedves az emberhez, az jó jel lenne, de a valódi világban nem az.

Mi volt előbb, a zene vagy a szenvedés? Azért hallgattam zenét, mert szenvedtem? Vagy azért szenvedtem, mert zenét hallgattam?