Egy nő mindig kiszolgáltatottabb, meg védtelenebb, meg ügyetlenebb, és éppen ezért minden társadalmi rétegben egy kicsit proletár.

Kapcsolódó idézetek

1. Egy nő mindig gyenge marad, kiszolgáltatott, hiába szavazhat, hiába dolgozhat, hiába mondják, hogy most már mindent szabad neki, mint egy férfinak, ha nem eszerint cselekednek vele, még a huszadik században is ugyanolyan törékeny és eltiporható, mint bármikor az idők folyamán, gyenge kis százszorszép. Finy Petra
2. Minél szilárdabb a nő társadalmi helyzete, annál rosszabb. Olyan az, mintha nemcsak cipelned kellene a kezeddel a terhet, de a máséból is ki kellene tépned. Lev Tolsztoj
3. Egy nőnek mindig az a valóságos társadalmi helyzete, aminek az illúzióját fel tudja kelteni. Guy de Maupassant
4. A nők hajlamosak merev osztályokat kialakítani. Rétegzett társadalmakat hoznak létre. A rétegzett társadalom pedig örök kihívás az erőszaknak. Nem esik szét. Felrobban. Frank Herbert
5. Amikor egy nő hagyja, hogy egy férfi segítsen neki, az mindig kiszolgáltatottá teszi: a férfiak pedig éppen erről álmodnak. Paulo Coelho
6. Egy valóban feslett, romlott lelkû nő mindig maga mellé állítja az embert, mert még legalávalóbb cselekedetei közepette is gondosan vigyáz a látszatra, az illendőségre, és ért hozzá, hogy megőrizze fölényét, sőt mindenkitől tiszteletet követeljen. Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
7. Vannak emberek - és asszonyok is - akik túlságosan drágán kénytelenek fizetni minden örömért. Valahogy ellenük esküszik minden, pedig talán nem rosszabbak azoknál, akik büntetlenül követnek el hasonló vagy még nagyobb rosszat. Mintha egynek kéne szenvedni sok más helyett és annyit, hogy az tökéletesen elegendő legyen valamennyinek. Mika Waltari
8. A nő számára nincsen más, csak egy: mindig szeret, és mindig tönkremegy. George Gordon Noel Byron
9. Vannak nők, akik képtelenek önállóan létezni, muszáj, hogy mellettük legyen egy férfi. Még akkor is, ha minden újabb férfi kedvéért engedniük kell az álmaikból. És aki újabb és újabb engedményeket tesz, az, ugye, egyre rosszabbul jár. Vass Virág
10. Olyan világban élünk, ahol minden rendû és rangú nőt csak kihasználnak, aztán eldobnak, ha a férfiak végeztek velük; olyan világban, ahol tőlünk csak azt várják el, hogy hallgassunk és engedelmeskedjünk. Talán kötelességünk szót emelni azokért, akik erre nem képesek; a saját szavainkkal elmondani azt, amit ők nem tudnak.