Egy szál gyufánál nincs szükség a szabatos leírásra, mert egyik gyufa olyan, mint a másik. (...) De ha egy regényt gyufaszálakkal játszana végig az ember, akkor még azokat is le kellene írni vázlatosan, hogy az olvasó fantáziájának legyen mire rárakni a húst.

Kapcsolódó idézetek

1. A regénynél alapesetben az olvasó az első ötven-száz oldal alatt felépíti magában a mû világát, a szereplőket, a viszonyokat, a kulisszákat. Aztán már jó dolga van, bekuckózta magát, csak falnia kell az oldalakat és lubickolni a történetben. A novelláskötet esetében ezt a belső építőmunkát tíz-húsz oldalanként újra el kell végezni, szinte nulláról kell újrakezdeni. Ez nagyon fárasztó metódus, főként most, amikor az emberek képzelőerejét ellustította a képi kultúra. A novella sokkal többet is bíz az olvasó fantáziájára, mint a regény, szóval melósabb olvasni. Számomra mindenesetre ez a próza csúcsmûfaja - még akkor is, ha eladhatatlan, és mindenki a regényeket falja és díjazza világszerte. Cserna-Szabó András
2. Általában úgy illő, hogy a történetíró elbeszélésében ne hagyjon elvarratlan szálakat.
3. Ha egy történettel le akarjuk kötni az olvasó figyelmét, akkor a mesének állandóan előbbre kell haladnia. Sőt, ismerve a mai olvasó türelmét, száguldania kell. Úgy szökkenni szikláról sziklára, mint a kőszáli zerge. Ha valamit gyûlölök, akkor az olyan elbeszélés, amelynek első fejezetében már-már megbarátkoztunk a főhőssel, és halványan érdeklődni kezdünk további sorsa iránt, mire a második fejezetben a mese visszatér a hős nagypapájának viselt dolgaira. Pelham Grenville Wodehouse
4. Minden az írás folyamatában bontakozik ki. Kiindulópontnak olykor elég egy helyszín, egy érzés, egy illat, egy hely, ahol történni kezd valami. Vagy egyszerûen csak egy hangulat. Valami, amit nem lehet előre kicédulázni, rögzíteni. Ez a megfoghatatlan valami, titkos fuvallat a novella lelke. Ha ez nem lebeg valahol ott a közelünkben, jobb a dolgot nem erőltetni. Bodor Ádám
5. Pusztán fantáziával lehet írni szép meséket; fantázia nélkül lehet írni remek korrajzokat; de a regényírásnál egyesülni kell mind a kettőnek. A regényírónak érezni is kell, tudni is kell, ébren is kell látni, álmodni is kell tudni. Jókai Mór
6. A regény úgynevezett előzményein olvasó és író egyaránt szeret hamar túlesni. Az ilyesmi részint unalmas, részint sablonos, különösen ma, mikor a regényírás bizonyos fajtáit már nem is iparszerûen, hanem a konyhamûvészet szabályai szerint, kész receptek alapján főzik ki. Például: "Végy két ifjú szerető szívet, törd meg, forrald fel a szenvedélyeket, hintsél a tetejébe egy kis édes egyházi áldást, és jól megfőzve vagy félig sületlenül bármikor feltálalhatod az olvasónak." Rejtő Jenő
7. Az a képességünk, hogy életet adhatunk, olyan, mint egy szál gyufa. Használhatjuk nagyon jól és nagyon rosszul is. Egy szál gyufa fényt hozhat egy sötét szobába. De porrá is égethet egy otthont.
8. Nem kell azt mondani, hogy szeretlek, nem kell az ágyban feküdni, hogy viszonyunk legyen valakivel, nem kell hozzá fiatalnak lenni, s nem baj, ha az ember öreg... Sokféle bók lehetséges emberek között, sokféle viszony. Márai Sándor
9. Minden regény két lényeges elemből áll: az egyik a cím, a másik a cselekmény... a többi már nem egyéb, mint egyszerû rutinfeladat. Néha már maga a cím is sugallja a cselekményt, aztán már elegendő a kedvező széljárásra bízni magát az embernek. Agatha Christie
10. Minden könyvben van egy szerelmi történet, a szerelem kezdetének leírásával. És az összes leírásban van valami hasonlóság. (...) Annyi, hogy a részletek elbeszélése már-már fölöslegesnek tûnik. De mindegyik titkokat rejt magában. Riikka Pulkkinen