Egy vagyok a legtisztább dolgokkal szûz hóval hintem be lábad nyomát hogy a fájdalmas emlékek ne találjanak el hozzád és a Tó felől hirtelen támadó széllel felöklelem a jókedved ellen hadba verődő híreket mert amikor mosolyod tengerén megbízhatóan ring ajkad bárkája még jobban szeretlek.

Kapcsolódó idézetek

1. Szomorúbb vagyok a parti fûznél és szép szavakkal szeretlek mégis pedig te szebb vagy a százszorszépnél és az egyszerûbbnél is egyszerûbb. Radnóti Miklós
2. Szeretem először is a hangodat, amely úgy dalol bele a lelkembe, mint valami nagyon szép fuvolaszó; szeretem a szemedet, amelynek a sötét tüzében ég az én üdvözítő poklom; szeretem a hajad suhogását, amikor szétbontod és én érzek valami tavaszi szellőt felém áradni belőle; szeretem az összeszorított dacos ajkadat, amely mindig szid engem, de én azt imádkozásnak hallom; szeretem a kezed érintését, a lábad nyomát, a fájdalmakat, amelyeket okozol nekem - szeretek rajtad mindent! Bársony István
3. Milyen hát az a szerelem, amely szétporlik a nyelv gátjain? Milyen az a viharos hullám, mely szûkölő kutyaként vonul vissza az első összecsapáskor? Milyen íratlan törvény marasztalhat téged az egyik, engem pedig a másik parton, amikor mind a ketten úszni akarunk? Hát persze: kedveljük partjainkat! Te mondjuk a fûzfáid és a síkságod miatt, én talán a virágzó pityókaföldekért és a kukoricáért... De milyen hidat építsünk közéjük? Szerintem - erőset, tartósat. Hogy azon átkelve mindketten otthon érezhessük magunkat bármely parton. Hogy ne bántsa büszkeségünk, ha egyenlő módon birtokba vesszük egymás világát, de nem mint a győző vagy a legyőzött, hanem egyenlő felekként. És büszkén arra, hogy sok-sok kortársunkkal ellentétben mi szabadabban lélegzünk. Csalogassuk be egymást kedvenc búvóhelyeinkre, ismerjük meg gyermekkorunk minden zegét-zugát, járjuk be a nyelvek bozótját, s ha majd gyermekeink is lennének, ne ejtsük őket váratlan csapdába, hogy - nosza, válasszatok! Legyen természetes világuk a folyó mindkét partja, s tudjanak önfeledten játszadozni azon a kő- vagy acélhídon, mely nemcsak érettük, de az időnek is készül.
4. Élj vígan: a legtisztább boldogságnak karjain, egy örömöd csak azért múljon el, hogy a másiknak helyet adjon, állandó nyugodalom és békesség legyen vidám homlokod felett, s szeressen oly forrón az ég, amint én mindenkor szerettelek. Csokonai Vitéz Mihály
5. Kioszthatatlan részed, egy veled, Jobb részednél is jobb részed vagyok. Ó, ne szakítsd el tőlem így magad! Mert tudd meg, édesem, egy csepp vizet Könnyebb háborgó tóba ejtened, S onnan kivenned tisztán, csökkenés S növekedés nélkül, mint tőlem magad Elvenned és nem vinned engem is. William Shakespeare
6. Valami szépet egy tán-senkinek, Szerelmeset, jót üzenni szeretnék, Csak hálából, mert Érted vagyok kedves, Csalárdul is hû, csókhoz, szerelemhez. Ady Endre
7. Ne hidd, hogy széttépem az emlékeket, miket tőled kaptam, hogy semmi se emlékeztessen reád! Megtartom a hervadt emlékeket, romba dőlt világommal, s (...) édesen merengve a szép múlton, édessé teszem a fel-felújuló fájdalmat! Rudnyánszky Gyula
8. Ezernyi titkod bennem rejlik számtalan szádon ajkam fénylik merész pillanat téged szeretni hiányod félni s reménybe temetni... Pálnagy László
9. Szeretem, ahogy megcsillan a hajad a fényben, szeretem, ahogy mosolyogsz, amikor épp nem bujkálsz, vagy nem pózolsz senkinek. Szeretem a nevetésed, szeretem, ahogy megtelik csobogó bánattal a hangod, mint a nyári eső. (...) Szeretem a szemeidet, a boldogtalanságodat. Szeretlek. Laurell Kaye Hamilton
10. Csókkal borítván lábaid nyomát, Csak így imádlak szótlanul tovább, Körülfog titkolt szerelmem remegve, Mint a liliomot a gyászos este. Farkas Imre