Pethes Mária

Az igazi kudarc, ha semmit sem teszek azért, amire vágyom.

A szeretet a szívekbe tetovált mennyország térképe.

Lelkem kriptájára dőlve hû kutyaként őrzi a kijáratot a bánat.

Lelkem csendjében összetört ábrándok cserepén csikorogva jár a magány.

Vannak sebek Melyeket szívünkön rejtve viselünk Senkinek meg nem mutatjuk Csak magányos éjjeleinken Emeljük az égre csendben És titkon megsiratjuk.

Sok időbe telik mire rájössz nem másokban magadban kell megtalálnod önmagad.

Vannak sebek Melyek begyógyíthatatlanok Folyton felfakadnak Kötésükön átüt a bánat Melyeket mindig felkaparnak És örökkön-örökké fájnak.

Mivé lesz a megérkezés, ha a várakozás elrozsdálja a vágyat?

Zseléfixszel főzött lekvárnapok. Kétéltû árnyak a kávézacc jóslatában. hieroglifák a fény falán. lógok az álmok köldökzsinórján.

Falainkra újabb kérget növeszt a távolság meredek görbülete. képzeletem labirintusában védtelen homokszem bolyong egy emlékkép: hol voltál, hol nem voltál valahol, valamikor, egyetlenegy.

Szívem zárkájában megvetem halottas ágyad, lemosdatom rólad arcod. Szemfedőként rád terítem a megszakíthatatlan messzeséget. aztán kicsit még úgy létezem, ahogy jó nekem. Megértem, minden tûz addig ég, amíg van, ami táplálja.

Többé nem fonódsz napjaimba. kitoloncollak belőlem. elhalad veled a vonat a bizalom, az összetartozás állomásai mellett. csak nézed az ismeretlen tájat, aztán éjszakánként visszaszöksz és felfegyverkezett emlék masírozol álmaimban.

Mint égve felejtett lámpában a villanykörte izzik bennem a fájdalom bár lennél porcelánedény összetörnélek keresztet vetek a táj homlokára amerre mentél visszafordíthatatlan az út mint a folyó kétszer nem léphetsz bele ugyanabba a tévedésbe.

Ezrével elhaló sejtjeim gyászolom. nehéz a helyreállítás egy szerelmi atomcsapás után. Szívkövületek. határozottan nyomom az eszkép gombot. nem ezt kértem, nem így akartam. Életem veszteségek sorozata.

Túl rövid az élet ahhoz, hogy megtanítsa velünk a mélyebb megértést, viszont elég hosszú ahhoz, hogy kitalálhassuk a megfelelő kifogásokat.

Jó, ha van kihez visszatérni, de nincs borzalmasabb valakivel magányosnak lenni.

Törvénytelenül ültél szívem terített asztalához pedig etikám elektromos vezetékén ott volt a figyelmeztető tábla vigyázat nagyfeszültség sokáig vártam de mire rájöttél mit kell tenned már nem volt se teríték se asztal se szív.

Ne szégyelld ha szemed sarkából bú szivárog Az az igazgyöngy is tied.

Ami szerelmet neked ajándékoztam, örökre az enyém marad. Ami benned szándék volt csupán, mindörökre elveszett.

A szerelem életrajza nem tartalmazza a kísértések és a sóvárgások erejét, ha váratlanul lecsap rád annak az illata, aki még ott kóvályog benned, betegen a várakozástól, mert nem mész utána.