Egyetlen történet, ballada, a hivatalos történelem sem tud olyan beavatottan és őszintén mesélni, mint (...) a sírkövek, melyek önmagukban is külön történetek. (...) Van, amelyik alszik, van, amelyik elfáradt, akad közöttük megtört, és olyan, amelyik egy másik kőre támaszkodik, és mindannyian próbálnak ellenállni az időnek.

Kapcsolódó idézetek

1. Az igaz történelem az épített kő.
2. Vannak történetek, amelyek félbeszakadtak. Ezek a történetek sokkal inkább jelen vannak, mint a többi, és amíg nem zárjuk le őket, addig nem tudunk továbblépni. (...) Ezért olyan fontos, hogy bizonyos dolgokat hagyjunk elmenni. Paulo Coelho
3. Annyiféle a szomorúság, ahány órája van az életünknek. És valószínûleg még annál is több. És mindegy, hogy tudod-e, honnét jön ez vagy az a szomorúság. Hozzátartozik az életünkhöz. Ha engem kérdezel, szerintem még az állatok is szomorúak. És talán a fák is. Csak a kövek nem. Azok csak feküsznek, és nem csinálnak semmit. De ki vágyna erre? Robert Seethaler
4. Sírkövek felirata lehetne: "Elfáradt." Talán nem az életbe fáradt bele, csak abba, hogy kapaszkodjon belé. Mark Lawrence
5. Máshogyan kopog minden régi utcakő külön történet.
6. A történelem nem csupán tények és események halmaza. A történelem egyben a szív fájdalma is, és a történelem addig ismétli önmagát, amíg képesek nem leszünk átérezni mások szívfájdalmát. Sue Monk Kidd
7. A történelem az egyéni életek falában vánszorog, ugyanakkor a nagyobb, az örök erők egy pontba tartanak. Egyszerre mindkettőt nem tarthatod szem előtt.
8. A legendák felülírják a történelmet, az önzetlenség az erőszakot, a szárnyaló beszédek a néma tetteket. A történelem csupán a csatára emlékszik, a vért elfelejti.
9. Nincsen egyetlen emlék, mint ahogyan nincsen egyetlen igazság sem, emlékek és igazságok vannak, összekuszálódva és kibogozhatatlanul, egymás mellett, vagy akár egymást nem is ismerve, úgy futnak ezek az utak, mint a repedések a szikladarabon, ha lecsap rá a kőtörő kalapács. Kőrösi Zoltán
10. Minden erőmmel harcoltam ezért a szerelemért, de most elfáradtam. A kő, amely a szívemet nyomta, mára sziklává nőtt, és dobogni sem engedi a szívemet. Az pedig utolsó leheletével azt súgta, hogy más világok is léteznek. Paulo Coelho