Ugrás a tartalomra
Egyetlen út van. A boldogság, a kiteljesedés, az, hogy rád találnak azok a pillanatok, amik kiszíneznek mindent, olyanra, ami a célodhoz visz. Előre, tovább, egészen addig, amíg el nem jutsz a helyedre, oda, ahova születtél. Persze rögtön nem kaptad meg, rögtön nem raktak oda, de az élet mindig adta a jeleket, te meg hallgattál rá. Ha volt eszed. Megteheted, hogy elhessegeted az érzéseidet, és úgy teszel, mintha nem is lennének, de semmi értelme. Egy ronccsá válnál, olyanná, aki nem mer elég mélyre hatolni magában, aki nem mer elég nagyot álmodni, aki nem mer a helyére kerülni. Pedig csak ennyi dolgunk van. Indulj el, menj előre, találd meg a helyed, mert hidd el, mindenkinek megvan a maga helye. Mindenki okkal jött, de nem elég rájönni az okra. Rá kell szolgálni, hogy abban is élhess, ami a tiéd.
Kapcsolódó idézetek
-
Ismerd ki magad, tudd, hogy mi tartozik hozzád, és csak abban a valamiben élj, mert az fog boldoggá tenni. Más cél pedig nincs. Csak az, hogy megtaláld a helyedet, hogy addig menj, amíg azzá nem válsz, akivé válnod kell. Ugyanis mindenki okkal érkezett ide, mindenkiben van valami, amit edzeni kell. Megmozgatni, kiismerni, tudni, hogy mi miért mûködik, és mi az, ami sohasem fog. Az előnyös oldaladat megmutatni, azon dolgozni, mert az fog boldoggá tenni. Téged és másokat is. Szomorkodhatsz egy életen át afelett, ami nem tetszik, de attól nem fog megváltozni, csak depresszívebb leszel. Egyetlen dolgod van: elfogadni magad, szeretni a ragyogást, a csillogást, ami bizony ott van a szemedben, amikor valami boldoggá tesz. Lásd meg, hogy mi az, vedd észre, és csak azzal foglalkozz.
Oravecz Nóra
-
Az életnek egyetlen értelme van: hogy szeress, és hogy szeressenek. Hogy érezd, tartozol valahova. De csak az után, hogy megtaláltad a helyedet.
Oravecz Nóra
-
Ne légy olyan kemény magaddal, ha azt érzed, egyre távolabb a cél, és még szinte semmit nem értél el abból, amit akartál! Hidd el, unalmas lenne az élet kihívások, fejlődés és célok nélkül. Légy türelmes, mert a végén minden értelmet nyer. Minden egyes tapasztalat, amit út közben szerzel, szükségszerû ahhoz, hogy oda érj majd, ahol lenned kell. Minden álmatlan éjszaka, minden tétova másodperc a jövőd szolgálja, és igen, a szíved sem véletlenül tört össze oly sokszor. A legfontosabb, hogy ne félj elrontani, ne félj elbukni, és ne félj egyetlen életben - ha kell -, százszor is megszületni. Mert semmi más dolgunk nincs, mint bízni önmagunkban, abban, hogy jöjjön ár vagy apály, a boldogság nem kiváltság. Neked is jár.
-
Higgy. Nagyon, amennyire csak tudsz, és ne fogadd el, hogy nincs feladatod. Mindenkinek van. Egy percig se érdekeljen az, hogy más kételkedik benned. Csak az a fontos, hogy te soha ne tedd ezt meg. Higgy, mindig, megállás nélkül, szívből, leállíthatatlanul menetelve előre, mert az bőven elég lesz ahhoz, hogy elérj az álmodig. De ne felejtsd el: csak addig juthatsz el, ameddig el kell jutnod. Csak ott érhet véget az utad, ahol véget kell érnie, de csak ott indulhat el, ahol el kell indulnia... és csak azt hozhatja el, amit el kell hoznia. Ha ezt elfogadod, ha el tudod fogadni, minden rendben lesz. De meg kell tanulnod nem követelőzni, akaratoskodni, hanem inkább elfogadni. Hagyni, hogy jöjjön, aminek jönnie kell, mert csak akkor haladhat minden az útján. És egyébként is: miért is nehezítenéd a saját életed?
Oravecz Nóra
-
Tedd a valóságod részévé azt, hogy megbecsülnek és szeretnek, mert a helyed egy férfi tenyerén van, és nem a talpa alatt. Nincs olyan, hogy valaki nem érdemli meg a boldogságot. Létezik és megkaphatod, de csak akkor, ha elfogadod. (...) Ne keresd folyton a nehézségeket, néha csak fogadd el az ajándékot, azt, ami boldoggá tesz, ami teljessé teszi az életedet. Húzz egy vonalat, és kezdd újra: hittel magadban, hittel abban, hogy boldog lehetsz, és hittel abban, hogy csak azért, mert mások szenvednek, neked még nem kell csatlakoznod hozzájuk.
Oravecz Nóra
-
Néha csak úgy hagyni kell, hogy a feje tetejére álljon minden. A világ, az életed, minden. Nem összetörni, nem kiakadni, hanem tudni, hogy semmi sem történik véletlenül, és valójában minden a helyén van, vagy legalább úton. Kell, hogy lekössön valami, kell a kuszaság, az unalmas csak árt neked. Örülj a káosznak, hiszen minél nagyobb van körülötted, annál nagyobb rendet tudsz varázsolni. Végül általában mindig a legnagyobb kuszaságból születnek a legjobb dolgok. Szóval csak hagyni kell, hogy minden megtalálja a maga helyét. Hiába is akarnád érteni, úgysem fog menni. Szóval csak türelem.
Oravecz Nóra
-
Menni kell előre. Nem másokkal foglalkozni, vagy épp azzal, hogy mindenki hülyének néz... Tudod, egy dologban biztos vagyok: a nagy utak, azok, amelyek igazán hosszúak és jelentőségteljesek, hatalmas megállító táblákkal vannak tele, és nehézségekkel, pontosan azért, hogy próbára tegyenek, hiszen nem mindenki érdemli meg a jutalmat. Azt a valamit, amit neked szántak, és a tiéd. Nem kell mindenkinek felérnie a csúcsra - pedig mindenki előtt ott a lehetőség. De egy dolgot érdemes szem előtt tartani: a tiéd lehet minden, amire vágysz, de ha nem teszel érte semmit, a helyén marad - ahogy Te is.
Oravecz Nóra
-
Engedd el. Ne ragaszkodj semmihez, hagyd, hogy az Élet mindent az útjára pakoljon. Ha nem követelőzöl, ha nincs kapkodás, tökéletesen összerakja a következő lépéseket, neked csak bíznod kell benne, és lépni nagyokat. Ne legyen energiád kontrollálni a jövőt, vagy a következő lépést fürkészni. Nem megy, és nem is fog menni, ne is akard, hiszen az nem a te dolgod. Annyi kell csak, hogy hallgass az érzéseidre, azok után menj, és tudd, hogy az Élet majd szépen hoz mindent, ha pedig élvezed a pillanatot, és nem a következőn agyalsz, minden a helyére fog kerülni, mert bízol abban, hogy ez nem is lehet másképp.
Oravecz Nóra
-
Rengeteg út vezet a boldogsághoz és a kiteljesedéshez. Mind nagyon másnak tûnik, de én hiszem, hogy minden egyes ilyen út az önálló döntéshez való joggal van kikövezve.
-
Adj egy esélyt magadnak. Legalább egyet egy új életre, egy boldogabbra, olyanra, amiben a helyedet érzed. Mert addig, amíg nem ott vagy, ahol lenned kell, folyton boldogtalan leszel, és ha nem hallgatsz arra a késztetésre, ami azt ordítja, hogy tegyél már végre valamit, szépen meghalsz. Meghal a lelked, belehal a hitetlenségedbe, abba, hogy képtelen voltál elhinni magadról, hogy igenis többre vagy képes annál, mint amiben épp vagy. Ha nem tesz boldoggá az életed, tervezz újra, találd meg azt a valamit, amiért bármikor boldogan felkelsz. Töröld el a korlátokat, nincs rájuk szükség. Vagy hagyd meg őket, és élj örökre rabként.
Tony Robbins