Ugrás a tartalomra
Egyszer egy barátom küldött nekem egy képeslapot, amely az egész Földet ábrázolta a világûrből. A hátoldalán ez állt: "Bárcsak itt lennél!"
Kapcsolódó idézetek
-
Kérlek, hogy emlékezz úgy, ahogy én, barátod voltam és Te jó barát. Szebb volt a szép akkor, és több volt a fény, velünk volt boldog az egész világ.
Jacques Prévert
-
Bárcsak érezném, ahogy te érzel,
mélyen a szívedben ott legbelül.
Bárcsak láthatnám, ahogy te látod ezt a világot.
De én máshogy érzem, és másképp látom.
-
Bárhová is jutnék a világban,
Akármi messze, látnom kellene,
Hogy még mindég és mindenütt világ van,
Székely János
-
"Bárcsak itt lehetnél!" (...) Most komolyan. Ha az, aki ilyet ír valakinek, tényleg a másikkal szeretne lenni, akkor eleve meghívta volna, nem? Ha jobban belegondolsz, elég nagy kamu ez a duma. Igazából az kellene, hogy álljon ezen a lapon: "Görögország: ahol az égvilágon senkinek sem hiányzol."
-
Sokkal szebb a világ, ha te is velem vagy.
-
A barátságod hozott színt az életembe, még a legsötétebb időszakokban is, és én vagyok a legszerencsésebb ember a világon, hogy kaptam ezt az ajándékot. Bízom benne, hogy nem tekintettem ezt természetesnek, de talán igen, mert néha nem látjuk, hogy a legjobb dolog, ami valaha is történhet velünk, ott ül az orrunk előtt. De jól van ez így, tényleg, mert rájöttem, hogy nem számít, hol vagy, mit csinálsz, kivel vagy, én mindig őszintén, igazán, teljes szívemből szeretni foglak.
-
Bárki jönne, aki helyemre lép,
Mondd el neki, milyen szép volt a nyár!
Republic
-
Mindig is itt voltál. Mindig itt voltál nekem... és a szívemnek. Meg a lelkemnek. Mindennek. Csak azt kívánom, bárcsak ne tartott volna ilyen sokáig, hogy összeszedjem a bátorságom.
J. R. Ward
-
Ezen a földön bármilyen dolog kifejezhet bármi létezőt. Ha valaki akármelyik lapján kinyitna egy könyvet, vagy tenyérből, kártyából, a madarak röptéből vagy bármi másból olvasna, találhatna összefüggést azzal, amit éppen átél.
Paulo Coelho
-
Egyszer láttalak életemben, de mintha mindig ismertelek volna, amióta élek. Úgy érzem, mintha a szívemhez nőttél volna.
Eötvös Károly