Egyszer rám hajolhatnál S akkor nagyon kívánnál S én meg ott feküdhetnék Kicsit nagyon remegnék. Egyszer elkergethetnél Aztán sírva kérhetnél Aztán átölelhetnél S hagynám: kiengesztelnél.

Kapcsolódó idézetek

1. Egyszer arra járhatnál Egyszer rám találhatnál S akkor belém eshetnél S rögtön el is vihetnél Vagy inkább ottmaradhatnál Nálam bekuckózhatnál Simán átölelhetnél S csak hallgatnál és kérdeznél. Rúzsa Magdolna
2. Ha sírok néha, szerelmeddel ölelj át, Fáradt, gyenge napjaimon vezess át. Csak fogd a kezem, s maradj Mellettem, amíg érzed, Hogy zajos a világ.
3. Azt akarom, hogy rámszorulj, Azt akarom, hogy sírj utánam, Azt akarom, ne menj tovább, Azt akarom, maradj meg nálam, Ignotus
4. Felrezzenek s kinyújtom a kezem, hogy megérintselek. Kérdem magamtól: "Álom ez?" Csak tudnám meghurkolni szívemmel lábadat s szorítva tarthatnám keblemen. Rabindranath Tagore
5. Akarom, hogy érezd át, milyen, Amikor a lelkem megpihen, Ha fogod a kezem és ott vagy velem, Közelibbnek tûnik a végtelen.
6. Hasztalan nyújtom feléje a karomat reggel, ha nehéz álmomból ébredek, hasztalan keresem ágyamban éjszaka, ha egy boldog, ártatlan álom rászedett, mintha őmellette ülnék a réten, és fognám s ezer csókkal borítanám a kezét. Ó, ha ilyenkor, még félig az álom révületében, utána nyúlok, és ettől felébredek - könnyek árja zuhog fuldokló szívemből, és vigasztalan zokogok a sötét jövő felé. Johann Wolfgang von Goethe
7. Jöjj és rázd fel dermedt szívemet, Mert nélküled így élnem nem lehet; S légy égi üdv, vagy kínzó gyötrelem, Mit bánom én? csak téged bírjalak Oh szerelem!
8. Gyakran kívánom, hogy ha más hozzád nyúl, az érintésétől rázzon ki a hideg, a simogatás is nyúzza a bőrödet, tested lökje ki magából az ő testét. Aztán amikor végre magadra maradsz, kerüljön el az álom, emésszen téged is, vajon hol és miért siklott félre minden, jobb pillanataidban pedig azt latolgasd, a károk valóban helyrehozhatatlanok-e. Ne legyen egy perc nyugtod se: mi van, ha nincs vége, ha érzéseim irántad, ha érzéseid irántam soha el nem csitulnak.
9. Ha merengek a hold bágyadt fényén És a szívem gyönyörtől remeg... Vágyó lelkem hozzád repül vissza S boldogságát veled osztja meg!
10. Bármit odaadtam volna, ha lefekhetek mellé, testéhez bújhatok, hogy összefonódjak vele, s végül a karjaiban alhassak. A puszta vágytól verítékes, áramütött, hideg és- meleglelt lettem. Vavyan Fable