Hasztalan nyújtom feléje a karomat reggel, ha nehéz álmomból ébredek, hasztalan keresem ágyamban éjszaka, ha egy boldog, ártatlan álom rászedett, mintha őmellette ülnék a réten, és fognám s ezer csókkal borítanám a kezét. Ó, ha ilyenkor, még félig az álom révületében, utána nyúlok, és ettől felébredek - könnyek árja zuhog fuldokló szívemből, és vigasztalan zokogok a sötét jövő felé.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha alszom, rólad álmodom, ha ébren vagyok, arra vágyom, hogy a karjaimban tarthassalak. A távolság csak megerősített abban, hogy az éjszakáimat melletted, a nappalaimat a szíved-lelked társaként akarom tölteni. Nicholas Sparks
2. Merengve várok, mindhiába... Ölelni készen, csókra vágyva, Szomjas szívvel itt kell epednem... Nem jön; nem jön az én szerelmem, Hogy szép fejét ölembe hajtsa, Míg csókra vágy és szomjaz ajka, Hogy üdvünktől a bûvös éjjel Megreszkessen szerelmi kéjjel S az erdő fojtó illatárja, Míg lágy szellőkön messze szállna, Mint egy csapongó, égi mámor Susogna üdvről, boldogságról Leroskadva egy rózsakerten... Ady Endre
3. Hosszú álomból ébresztettél fel. Lehet, álom csak, mikor két karod átölel. Veled érzem úgy, hogy a lelkem súlytalan, szívem meztelen. Zuhanunk, szoríts most engem. Caramel
4. Alszom, s szívem virraszt, mindig tehozzád vágyom. S melléd varázsol egy aranyló szárnyú álom. A szívem a szíveden. Kezemmel reszketeg érintem bőrödet, feszes lesz és remeg. André Chénier
5. Gyakran kívánom, hogy ha más hozzád nyúl, az érintésétől rázzon ki a hideg, a simogatás is nyúzza a bőrödet, tested lökje ki magából az ő testét. Aztán amikor végre magadra maradsz, kerüljön el az álom, emésszen téged is, vajon hol és miért siklott félre minden, jobb pillanataidban pedig azt latolgasd, a károk valóban helyrehozhatatlanok-e. Ne legyen egy perc nyugtod se: mi van, ha nincs vége, ha érzéseim irántad, ha érzéseid irántam soha el nem csitulnak.
6. Az égre nézek fel, rád gondolok újra, Az arcodat is látom, bár kicsit megfakulva. Az arcomat elfordítom, a karjaimat bezárom, És ordítom a világnak: ez nem lehet csak álom! Most mégis felébredek, és könnyes szemmel nézem, Hogy összetörted azt, amit irántad érzek.
7. Elrejtem magam hogy megtalálhass alkonyatból vetek neked ágyat kiszólok érted az éjszakámból elengedlek ha a hajnal lángol tûnődő ujjaimmal vigyázok ne riassza el a csönd az álmot. Nagy István Attila
8. Annyit szenvedtem, a szívem már annyit vérzett azon az ezer és egy éjszakán, amikor fölriadtam, és vártam, hogy megcsörrenjen a kulcs a zárban, belépjen a szobába (...), lefeküdjön mellém, és ne szóljon egy szót se. Megfogadtam, hogy ha ez valóban bekövetkezik, nem fogok kérdezni semmit, csak megcsókolom, azt mondom neki, hogy "szép álmokat, szerelmem", és másnap együtt ébredünk, kézen fogva, mintha ez a rémálom soha nem történt volna meg. Paulo Coelho
9. Ha sírok néha, szerelmeddel ölelj át, Fáradt, gyenge napjaimon vezess át. Csak fogd a kezem, s maradj Mellettem, amíg érzed, Hogy zajos a világ.
10. Sokszor, ha rosszul aludtam és felébredtem, közelebb húzódtam, és veled aludtam vissza. Te mit se tudtál róla. Csak sóhajtottál vagy arrébb fordultál az ágyban, én pedig úgy helyezkedtem, hogy a kezem, a lábam, mindegy, csak valamim hozzád érjen. Nem szerettem távol lenni otthonról. Ha tehettem, minden vidéki vagy külföldi utat elkerültem. Nem tudtam pihentetően, feltöltődve aludni nélküled. A soron következő naphoz te kellettél. Ha úgy tetszik, éjszaka vettem magamhoz az adagomat, belőled. Légrádi Gergely