Együtt indultunk el, te elvesztél a ködben. Én napfényízre vágytam, és álmot ûzni jöttem.

Kapcsolódó idézetek

1. Úgy kezdődött, régen volt egy álmod. Fényben úszott minden éjszakád. Sok hazugság közt eltûnt, nem találod, De érzed, valahol messze vár még rád.
2. Úgy érzem, elvesztem a messzeségben, s szívemet ott hagytam a sötétségben. Keresem, ki rabolta el tőlem, de arca csak homály a ködben. Tóth Eszter
3. Melléd simulok, elmesélem: butaság volt az elmenésem, de jó volt a távol. ott égett belém: hiányzol. Birtalan Ferenc
4. Neked az én közelségem kell. Neked ez a szerelem kell, amitől mind a ketten elveszítettük a józanságunkat. Szilvási Lajos
5. Ott ültünk némán, édes félhomályban, Te elmerengve s égő vágyban én. Álmod hová szállt s kié volt a vágyam, Titok maradt az, szívünk rejtekén. Ady Endre
6. A szerelmed megvált, és visszaad az álmaimnak. Paulo Coelho
7. Vesztett Paradicsom, te! Elvesztél, mert kereslek fény nélkül, mindörökre. Rafael Alberti
8. Tudjátok-e, milyen furcsa ez? Én sötétségben élek. Van valaki, aki elment, és magával vitte a napfényt. Victor Hugo
9. Szerettük egymást. Te is egy mást, én is egy mást - kerestük egymásban.
10. Hiányod homályos szürkeség, szomjúhozlak, sóvárgom érted, jól tudom, nem vezet visszaút, elindulok, talán elérlek.