Életedben sok rettenetes nap lesz, de a legrettentőbb az lesz, amikor elveszted édesanyádat. Mikor felnőtt leszel, sokat próbált, erős férfi, ezerszer rimánkodsz majd az éghez, hogy csak egyszer, egyetlenegyszer hallhatnád újra a hangját, láthatnád kitárt karját, és belevethetnéd magad zokogva, mint egy védtelen és kétségbeesett gyerek. Akkor majd eszedbe jut minden keserûség, amit okoztál neki, és boldogtalanul, lelkifurdalással sorolod majd magadban a vétkeidet.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha rákényszerítenek, hogy nagyon korán kezdj el felnőttként gondolkodni, a világ rengeteg csalódást okoz. Megtanulod, mi a magány, rájössz, hogy a bizalom veszélyes, a felnőttek hibáznak, és semmi sincs ingyen. Akkor már minden félelmetes.
2. Mindenki tudja, hogy egy nap bekövetkezik. Természetes, hogy átéljük a szüleink halálát. De amikor eljön az idő, rájövünk, hogy mégsem készültünk fel rá. Üres gyász kerít hatalmába, az ember felnőtt létére elhagyott gyermeknek érzi magát. Szomorúságot érzünk az elvesztegetett idő miatt, megbánást mindazért, amit nem mondtunk ki, és hálát mindenért, ami szép volt. Cecilie Enger
3. A dolgok elvesztése tesz minket azzá, amik vagyunk. Egy szülő elvesztése. A szüzességünké. Annak, aminek hiszünk magunkat. Az ártatlanságunké. Ezek a veszteségek az első lépések a felnőtté váláshoz. Az élet sokkal bonyolultabb lesz. Ugyanakkor tele lesz lehetőségekkel, és esélyt ad, hogy új kezdetek felé nyissuk meg a szívünket.
4. Én tudom, milyen elveszíteni egy szülőt, akit szerettél, és aki szeretett téged. Tudom, hogy ez kettéosztja az életedet: "előtte" és "utána". Bármennyi idő telt el azóta, bármilyenek is voltak a körülmények, a gyerekben örökké megmarad a fájdalom. Nora Roberts
5. Anyám öröksége vagyok. (...) Ahogy öregszem, úgy hasonlítok egyre jobban rá a külsőségekben is. Néha szabályosan megrémülök, ahogy egy-egy arckifejezésemben vagy mozdulatomban őrá ismerek. Itt cipelem magamban anyámat, és ez nagyon nehéz teher, nehéz örökség ez a függés, a szeretete iránti vágy, és ezzel együtt a kétségbeesés is, hogy elveszíthetem. Szentesi Éva
6. Minden felnőtt életében vannak olyan napok, amikor úgy érezzük, itt a vége. Mikor már azt sem tudjuk, miért harcolunk olyan keményen nap mint nap, amikor a valóság és a mindennapok maguk alá temetnek, és azon gondolkodunk, meddig is bírjuk még. A legfantasztikusabb az, hogy több ilyen napot is túlélünk anélkül, hogy összeroppannánk. A legszörnyûbb pedig az, hogy nem tudjuk, pontosan hány ilyen nappal vagyunk képesek megbirkózni. Fredrik Backman
7. Ha otthon olyat teszel, amit szüleid megtiltottak, szüleid haragját vonod magadra. Hogy kiengeszteljed őket, édesanyád ölébe hajtod fejecskédet, elismered, hogy rosszat tettél, de egyúttal megígéred, hogy többé nem teszed s hogy engedelmes, jó gyermek leszel. A bûnnel Istent bántod meg elsősorban, Istentől kell tehát bocsánatot kérned.
8. Kegyetlen az élet. Tesz rá, hogy ki öreg vagy fiatal, férfi vagy nő, szeretett vagy gyûlölt. Csak arra számíthat az ember, hogy vele is ugyanolyan méltánytalanul fog bánni, mint mindenki mással.
9. Az élet nehéz. Elveszítünk apákat, testvéreket, anyákat, dalokat és darabokat magunkból. A bot ártatlan hátakra sújt le, az érdemtelent tisztelik, és túl sok a magány. Bolond lennék, ha azért imádkoznék, hogy minden rossz elkerülje a gyermekeim. Ha az ember túl sokat kér, könnyen csalódik. De hadd könyörögjek olyan apróságokért, mint a termékeny föld, az anyai szeretet, egy gyerek mosolya - olyan életért, amelyben több a jó, mint a keserûség.
10. A mindennapi életemben sok mindentől félek - idegenekkel beszélgetni, az autópályán vezetni, nyilvánosan beszélni -, de egy szülő elvesztése olyan hatalmas, tátongó ûrt hagyna a szívemben és az életemben, hogy még csak gondolni sem bírok rá.