Elindultál hát felém, Jöttél, és mindent vittél. Talán te hittél egy másik új csodában, Mert a régi neked így már kevés.

Kapcsolódó idézetek

1. Már azt hittem, hogy megkaptam mindent és odaadtam mindent, s hogy szegény vagyok, mint a koldus. Majd megjelentél előttem te... egészen más voltál, mint a többiek, és olyan rejtett kincsekkel megáldott, amilyeneket még senki nem adott nekem. És én ismét gazdagnak, ifjúnak és ártatlannak érzem magam, mintha csak most lépnék az élet küszöbére.
2. Pedig én már rád bíztam magam, azt hittem, te viszel, te hozol. Aki szeret, annak hatalma van, csak te már másképpen gondolkozol.
3. Azt hitted, hogy elhagyott a múltad, tőled elfújt minden rosszat a szél. Indulnál egy új úton előre, ahogy minden ember újat remél. Máté Péter
4. Mindaz, amit nem szerettél bennem, másvalaki álmát hozta el. S mindaz, amit nem kívántál tőlem, másnak adom, szívvel-lélekkel.
5. Mindent máshogy látsz, mindig máshol jársz, mint én. Az utunk eltûnt rég, az összes emlék szép, a miénk. De minden perc, mit éltem veled, tudd, már részem, a miénk. A mosoly rajtad még pont olyan, mint rég, csak már nem az enyém.
6. Aztán jöttél (...) te. Te nem olyannak láttál. Azelőtt még soha senki nem éreztette velem azt, hogy elég vagyok. Te vagy az első, és most már én is elhiszem.
7. Te egymagadban minden voltál, mert szívvel szívemig hajoltál, a te hûséged mindent pótolt, melletted még a rossz is jó volt.
8. Hiányzik valami. Úgy hiányzik, mintha egyszer már az enyém lett volna és valaki elvette volna tőlem. Csak épp nem tudom, mi az. Fabio Volo
9. Kolonc nélkül szebb minden, hidd el, én is elhittem. Fuss felém, vagy tûnj innen, vigye már más, amit eddig én vittem! Ismerős Arcok
10. Túl későn láttam meg benned, ami úgy hiányzott. Mögöttem álltál, de én megkerültem az egész világot érted.